Bombaként robbant a hír Németországban: munkahelyek százait szünteti meg a Springer médiavállalat az ország legnagyobb, jó millió példányban megjelenő (az olvasók számát 7,6 millióra becsülik) napilapjánál, az 1952-ben alapított Bildnél, mert a munka nagy részét a mesterséges intelligenciára bízza a kiadó. Ezzel egyidejűleg harmadával csökkentik a Bild regionális kiadásainak számát és a 15-ből 10 vidéki szerkesztőséget pedig bezárnak – az év végéig. A hivatás legnagyobb érdekképviselete, a Német Újságíró Szövetség elutasítja a kiadó terveit, és követeli, hogy adjon más munkalehetőséget az elbocsátásra ítélt kollégáknak. (A nyitó képen: a Bild egyik magyar vonatkozású, vezető cikke, címe: Orbán, az áruló…)
A Bild a Springer legnyereségesebb kiadványa; a drasztikus létszámcsökkentés terve „szélsőségesen ostoba” is, mert a regionális hálózat elképesztő arányú zsugorítása a helyi ügyek iránt érdeklődő olvasóknak nyújtott szolgáltatás színvonalának csökkenésével, és végül olvasók elvesztésével jár. A minapi hír „rokona”: a német egyesülés utáni években a másik nagy, német lapkiadó, a Burda megalapította az egykori Kelet-Németország (ex-NDK) lakossága számára a „Super!” című bulvárlapot. A tetszetős küllemű, számtalan olvasmányos hírt, tudósítást, rengeteg képet közzé tevő, félmillió példányban megjelent napilap azonban szokatlanul rövid életű volt, alig tizenhárom hónapot élt 1991–92-ben… A jelek szerint a Neues Deutschland című, lepedő nagyságú pártlapon felnőtt „ossik”, azaz keletnémetek nem voltak vevők a (szarvashibákat is elkövető!) bulvárlapra, melynek egyik jeles szerzője nem volt más, mint az NDK egykori párt- és állami vezetője, a berlini fal felépítését elrendelő (Malter) Walter Ulbricht fogadott lánya, Beate Ulbricht. A világtörténelmi esemény sodrásában alapított német bulvárlapról nem sokkal a megjelenése után, 1991. június 16-án írtam a Mai Napban:
Új színfolt jelent meg nemrégiben a németországi nyomtatott sajtó meglehetősen telített piacán, a Super! című színes, képes napilap. Ügyvezető főszerkesztője, Klaus Müller válaszolt munkatársunk kérdéseire:
– Milyen céllal alapították a Super!-t? Kikhez áll közel?
– A Super! független, liberális, képes, bulvár formátumú napilap, amely (egyelőre) a keleti tartományokban, tehát a volt NDK területén jelenik meg. Tulajdonosai fele-fele arányban dr. Hubert Burda és Rupert Murdoch. Legfőbb célunk, hogy az új tartományok legolvasottabb lapjává váljunk.
– Versenyképes marad-e a Super! a kíméletlen német médiapiacon? Kik a vetélytársaik?
– Újságunk alapításakor abból indultunk ki, hogy a keletnémet napilappiacon lényegében nincs vetélytársunk. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni az országnak ezen a részén is terjesztett, sok évtizedes múltra visszatekintő Bild című lapot.
– Mennyire politikus a Super!?
– Liberális lap lévén nem vagyunk, nem lehetünk tekintettel a pártszínekre. Mi mindenekelőtt az új német tartományok lakosságának érdekeit kívánjuk képviselni.
– Honnan jöttek a laphoz az újságírók? Az egykori NDK sajtójából vagy Nyugatról? Vannak külföldi tudósítóik is?
– Szerkesztőink, kollégáink ötöde keleti, és számuk, arányuk még nőni fog, elvégre csupán néhány hete létezünk. Tudósítói helyeinket úgy szerveztük meg, hogy a világ minden forró pontjára jusson egy-egy riporterünk.
– Mekkora példányszámban jelenik meg a Super!, és vannak-e mellékletei?
– Jelenlegi, tehát kezdő példányszámunk kereken 400 ezer; mellékleteket egyelőre nem készítünk, ami persze nem jelenti azt, hogy nem foglalkozunk a gondolattal.
– Milyen terveik vannak a jövőre nézve? Meddig lesznek képesek a mostani, szerfölött olcsó áron, 30 pfennigért adni a lapot?
– Rövidesen növeljük az oldalszámunkat (most 16), ezáltal megnő a hirdetési felületünk is. A lap eladási árán viszont nem kívánunk változtatni.
