Stille Nacht, heilige Nacht – Csendes éj, szentséges éj…Miként a Miatyánkot imádkozzák, akként a Csendes éjt is éneklik a világnak csaknem valamennyi nyelvén. írül, törökül, japánul és eszperantóul, szuahéliül, katalánul és rétorománul… Egyformán szép, megható. Jóságra intő, bensőséges, reményt keltő, ünnepélyes. Karácsonyi. (A nyitó képen az újjáépített Csendes éj-kápolna Oberndorfban.)
A karácsony himnuszává vált a Csendes éj, amelyről sokáig azt hitték, hogy ismeretlen szerző műve, netán réges-régi német–osztrák népdal. Megint mások Mozart gyermek- vagy ifjúkori alkotásának tulajdonították. Holott keletkezése mindegyiknél profánabb, még ha a keresztény világ legnagyobb ünnepén éneklik is. Még ha eredetileg csak egyetlen alkalomra íródott is.
Egy alkalomra, 1818 karácsonyára.
Történt ugyanis, hogy a Salzburghoz közeli Oberndorf falucska templomi orgonája éppen az advent napjaiban elnémult, mivel szegény település lévén és mást már nem találván ehetőnek, a templom éhes egerei kikezdték a bőrből készült orgonafújtatót. Pár nap alatt használhatatlanná rágták. A környék egyetlen hangszerjavítója – talán a nagy hó miatt – már nem jutott el Obemdorfba. A szájhagyomány szerint jobb is, mert nem lett volna miből kifizetni a mestert…
Éjféli mise orgona nélkül? Mit énekelhet a falu apraja–nagyja kíséret nélkül, amikor az általuk ismert karácsonyi dalokhoz úgy hozzátartozik az orgonaszó, mint szentestén a jászol az oltárhoz? Néhány órája volt csupán a település kisegítő lelkészének (papot ugyanis nem tudott volna eltartani a néhány tucat porta), a huszonhat esztendős Joseph Mohrnak a cselekvésre. Akkor, 1818. december 24-én délután vetette papírra a versikét (Stille Nacht, heilige Nacht…), és sietett át szánon a szomszédos Amsdorfba. Egyenesen jó barátjához, a nála öt évvel idősebb Franz Xaver Gruberhez, a falu kántortanítójához nyitott be nagy gondjával és a kézirattal. Bizonnyal a bensőséges, karácsonyváró hangulatnak is köszönhetően, igen gyorsan megszületett a dallam Gruber gitárján. Akkor talán le sem kottázták, emlékezetből finomították Obemdorfba tartván még útközben is. A jó öreg St. Nikola-templomban már gyülekeztek a hívek, mindenekelőtt a gyerekek – a kórus. Nekik tanította be a két lelkes fiatalember a Csendes éjt – orgona híján csak gitárkísérettel. Gruber énekelte a basszust. Mohr a tenorszólamot.
Feledésbe is merült volna az alkalmi dalocska. De ha késve is, eljutott a Salzach menti Obemdorfba az orgonaépítő, akinek nagyon megtetszett a különösen kellemes hangzású, szívet-lelket megremegtető karácsonyi dalocska. Karl Muacher, így hívták a mestert, lekottázta, és magával vitte szülőhelyére, a tiroli Zillertalban meghúzódó Fügenbe. Karácsonykor már ott is fölcsendült a Stille Nacht – persze Muracher kíséretével. A kitűnő hangú Rainer-lányok énekelték a szólót. Ők később – világjáró tiroli népdalénekesekként – sok százszor előadták a Csendes éjt, főként azután, hogy 1822-ben I. Ferenc osztrák császár a fügeni kastélyban vendégül látta I. Sándor orosz cárt. Szentpétervárra is meghívták a Rainer-lányokat, akik később a tengerentúlra is eljutottak.
Mindenütt hatalmas sikert aratott a Stille Nacht, kottáját, szövegét tízezerszámra sokszorosították. A szerzők, a költő és a komponista neve azonban hiányzott a lapról. Elsőként IV. Frigyes Vilmos porosz királynak jutott eszébe: föl kellene deríteni a dalocska eredetét. Annyit tudtak, hogy osztrák, ezért a berlini udvar koncertmesterét szalasztották Bécsbe, keresse meg a Stille Nacht szerzőit.
Bécs akkor, 1835-ben még csak nem is hallott erről a karácsonyi dalról. Később elterjedt, hogy Haydn, Mozart, esetleg Beethoven a zeneszerző.
Húsz évvel később a salzburgi St. Peter apátság kórusának igazgatója vezette jó nyomra az érdeklődőket. Franz Xaver Gruber akkor, a múlt század közepén még élt (1863-ban hunyt el a világ egyik legszebb városkájában, a salzkammerguti Halleinban), a lelkész Mohr, sokat betegeskedvén, 1848 karácsonya előtt örök nyugovóra tért Wagrainban…
A Rainer-nővérek egy kései leszármazottja, a fügeni Joseph Argus-Rainer évtizedeket szentelt a Stille Nacht hiteles históriájának felderítésére. Az ő gyűjteményében található a Csendes éj legtöbb változata, száznál is több nyelven. Dr. Albert Schweitzer, századunk egyik legnagyobb humanistája, Bach-kutató zenetudós, kitűnő orgonista, filozófus és teológus is gyarapította a fügeni Stille Nacht-Seppl, a Csendes éj krónikásának helytörténeti múzeummá előlépett gyűjteményét: afrikai dialektusokban megörökített egész sor Stille Nacht tőle, a lambarénei leprakórház vezetőjétől származik.
Az obemdorfi Szent Miklós- templomot, ahonnan világot hódító útjára indult 1818 karácsonyán a Csendes éj, még a múlt század első éveiben lebontották, mielőtt összedőlt volna. Helyén emelték a Gruber-Mohr-emlékkápolnát. Felszentelése, 1937. december 24-e óta minden szentestén bensőséges éjféli misén csendül fel a Stille Nacht. Onnan, a Salzach-parti kis kápolnából száll azóta is a világban a családi boldogságot, békét, beteljesedést, az ünnep szentségét hirdető szépséges dalocska… amely akár népdal is lehetne, elvégre csaknem minden nép dalává vált.
Csendes éj
Csendes éj!Szentséges éj!
Mindenek nyugta mély.
Nincs fent más csak a szent szülőpár,
Drága kisdedük álmainál:
Szent Fiú aludjál! Szent Fiú aludjál!
Csendes éj! Szentséges éj!
Angyalok hangja kél,
Halld a mennyei halleluját,
Szerte zengi e drága szavát:
Krisztus megszabadít! Krisztus megszabadít!
Csendes éj! Szentséges éj!
Szív örülj, higgy, remélj,
Isten Szent Fia hinti reád,
Ajka vigaszadó mosolyát:
Krisztus megszületett! Krisztus megszületett!
