Domokos Géza: Együtt

Öt délutánt töltöttünk együtt július első hetében olvasók és olvasmányok, könyvbarátok és könyvek, szerzők és szerkesztők, könyvkiadók és könyvterjesztők – románok és magyarok, gyönyörű szövetség emberei valamennyien. Öt nap a korszerű tudás és emelkedett szépség jegyében, a kultúra mindenkori humanista elhivatottságának hitében.
És nagyon otthon voltunk a főtéri könyvesboltban, szemben a Corvinák gazdájának királyi szobrával. Nagyon jól érezte magát a vitrinekben ízléssel elrendezett 600 magyar, német, román, szerb-horvát, jiddis nyelvű könyv. Jó volt egy közösségben látni azokat, akik által a könyvek megszülettek és akikért a könyvek vannak.
Csendes seregszemle volt a mi együttlétünk. Szegény jó Misztótfalusi!
„Belefáradék – írta itt, ebben a városban –, hogy amit a legkisebbnek állítottunk, csak annak is szerzésében olyan s annyi nehézség vagyon… hasonlítanám azt s magamat ahhoz, mikor egy terhesszekér elejibe tíz ökröt fognak. Azonban mikor megindítják, egy közülük tehetsége szerint húzná, de a többi nemhogy húzna, hanem inkább visszavonja a jármot.“ Egyetgondolásunk, egyetakarásunk késői tiszteletadást is jelentett a Kis Miklóséhoz hasonló életek, az erdélyi román, magyar és szász könyvművesség hősei és mártírjai előtt.
Az első nap a romániai magyar irodalomé volt, második a román irodalom és a Biblioteca Kriterion-sorozaté, harmadik a tudományos és társadalompolitikai könyvé, negyedik az ifjúsági és gyermekirodalomé, ötödik a Téka-sorozaté. A romániai magyar művelődés ritka szép pillanatát jelentette, hogy egymást követő estén Nagy István, Balogh Edgár, Csehi Gyula, Horváth István, Sütő András, Kányádi Sándor, Deák Tamás, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Király László, Soltész József, illetve Szabó T. Attila, Jakó Zsigmond, Szigeti József, Imreh István, Benkő Samu, Bretter György, Kántor Lajos és sokan mások dedikálták új vagy régebben megjelent könyveiket.
Mély értelemmel bírt országunk kultúrájának és tudományosságának egységét jelképezte, a román nép és a vele egy hazában élő nemzetiségek testvéri barátságát bizonyította újólag Ştefan Pascu akadémikus, Iosif Pervain és Mircea Zaciu egyetemi tanárok szereplése. A romániai magyar szellemi élet és ezen belül a Kriterion tevékenységének alapos ismeretéből fakadó méltatásuk a kolozsvári Kriterion-hét emlékezetes mozzanata marad.
Dolgos számbavétel tanúi voltunk.
Gondokról, megoldatlan kérdésekről, hiányosságokról nem esett szó, ami nem jelenti, hogy mind a könyvkiadói, mind a könyvterjesztői gyakorlatban ilyen nincs. Akad még bőven pótolni-, javítanivaló, mint ahogy az ezutáni Kriterion-napok rendezésekor is figyelembe kell vennünk mindazt, ami ezúttal talán kevésbé sikerült.
Apáczai Csere János írta Magyar logikátskájában, amely a Téka-napon került árusításba: „Efficiensnek mondatik az, ami hoz, szerez, nevel, csinál teremt…” Az elismerő, bátorító szavakon túl itt rejtőzik minden hittel végzett munka ihletője és értelme.

Ştefan Pascu: A kölcsönös megismerés intézménye

A Kriterion Könyvkiadó fiatal kulturális intézmény, így csak öt és fél éves munkájával büszkélkedhetik. Az eltelt idő alatt azonban sikerült beírnia nevét Románia Szocialista Köztársaság vitathatatlan értékű kulturális intézményei közé. Méltó rangját igazolja kiadványainak nagy száma is, eddig mintegy 950 kötet, kiadói kifejezéssel élve 950 cím, vagyis évente majdnem 200 könyv. S e kivívott rang iránt minden kétkedést eloszlat az, ha nyomban hangsúlyozzuk tevékenységének minőségi szintjét. És amit szintén ki kell emelnünk: kiadványait több nyelven jelenteti meg, mégpedig magyarul, románul, németül, szerb-horvátul, ukránul és jiddisül.
Vagyis, más szóval, hozzájárul az országban együttélő valamennyi nemzetiség kulturális szükségleteinek kielégítéséhez, és e nemzetiségek kultúrájának román nyelvű közvetítéséhez.
Eddigi tevékenysége során a Kriterion Könyvkiadó megjelentetett prózát (regényt, novellát, karcolatot, emlékiratokat, útijegyzeteket), verset, gyermekirodalmat, szatírát, eredeti, a román és a világirodalomból fordított klasszikus és kortárs műveket. Kiadványai közül természetesen nem hiányoztak a tudományos könyvek, különböző területekről, mindenekelőtt a társadalmi-politikai kötetek, továbbá a humán tudományok, de éppígy a természettudományok körébe tartozó művek, néprajzi és népköltészeti, valamint nyelvészeti munkák, vagy filozófiai és irodalomtörténeti, művészettörténeti tanulmányok. Nem hiányozhatnak és nem is hiányoztak kiadványai közül a kritikai szellemben feldolgozott kulturális és irodalmi hagyományok, mindaz, amit e vonatkozásban Románia területén a román nép és az együttélő nemzetiségekhez tartozó tudósok alkottak; hasonlóképpen nem hiányoztak az egyetemes művelődési értékek. Gondot fordít a Kriterion a drámák és vígjátékok, különösen az eredeti művek megjelentetésére.
A Kriterion profilját három sorozat egészíti ki, a Téka, a Horizont és a Korunk, amelyek elsősorban a különböző időkben élt hazai és külföldi gondolkodók műveit, valamint hazai és külföldi kortárs nagy írók munkáit juttatják el az olvasókhoz.
Közel hat év a vitathatatlan értékű szocialista irodalom, szocialista művelődés szolgálatában, annak a harcos irodalomnak és kultúrának az istápolása, amely esztétikai és állampolgári nevelést nyújt a romániai együttélő nemzetiségeknek – ez a Kriterion Könyvkiadó eddigi mérlege. Eredményes, kitartó munka a kölcsönös megismerés jegyében, a román kultúra és az együttélő nemzetiségek kultúrája között, kölcsönös megbecsülése annak a kulturális kincsnek, amelyet a Románia területén élő tudósok és írók hoztak létre, nemzetiségre való különbség nélkül.
Kommunista együttműködés a románok és az együttélő nemzetiségiek között, az irodalom és a művelődés terén, a marxi–lenini tanítások, a Román Kommunista Párt dokumentumai, Nicolae Ceauşescu elvtárs útmutatásai szerint.
Eddigi fennállása, mindazon eredmények, amelyeket öt és fél éves gyümölcsöző tevékenysége során felmutatott, teljes mértékben ösztönzik a Kriterion Könyvkiadót arra, hogy további munkája során még magasabb színvonalat érjen el, még nagyobb értékeket hozzon létre.

Dávid Gyula: Érezzük a közönség támogatását

A romániai magyar irodalom szinte születése pillanatától felismerte, hogy feladata anyanyelve olvasóival megismertetni a román irodalom klasszikus és kortárs értékeit. Az a hatalmas bibliográfia, amelyet Domokos Sámuel állított össze a román írók, költők magyarul megszólaltatott vagy ismertetett munkáiból, ugyanúgy, mint Réthy Andor, a nemrég elhunyt kitűnő romániai magyar bibliográfus előkészületben lévő kötete: A magyar irodalom román bibliográfiája, meglepi és fellelkesíti az adatok rengetegében szemelgető érdeklődőt. A Kriterion egy eszmeileg fontos és nagy múltú hagyomány folytatója.
Ma már a magyar olvasó számára hozzáférhető a klasszikus és kortárs román irodalom minden maradandó értéke. A román irodalom kis tükrének öt vaskos kötete a hézagokat is betöltötte. A feladat tehát az eddiginél nagyobb figyelemmel lépést tartani a mai román irodalom fejlődésével, az eddiginél gyorsabban adni az olvasó kezébe a román irodalom mai szenzációit.
A kiadó román nyelvű sorozata, a Biblioteca Kriterion szintén sok évtizedes eredményekre épít. Ami azonban a sorozat nagy nyeresége, az szerintem az, hogy egy Şt. O. losif, egy Goga, egy Chinezu példáját követve, román írótársak legjavát sikerült megnyernünk a romániai magyar és német irodalom közvetítése ügyének. Eugen Barbut idézem: „Egy egész világ nyílik meg előttünk ezekből a fordításokból, amelyhez minket, románokat megbonthatatlan barátság fűz, de amellyel csak most, az irodalom fog közelebbről megismertetni.” A Biblioteca Kriterion öt év alatt megjelent 25 kötete látszatra talán nem tűnik soknak. De annál nagyobb a jelentősége, ha számításba vesszük, hogy e huszonöt kötet között ott van a Fekete kolostor, Kós Károly Varjúnemzetsége, Nagy István egy novelláskötete és az Oltyánok unokái, Karácsony Benőtől a Pjotruska, Sütő Andrástól az Anyám könnyű álmot ígér, Berde Máriától a Tüzes kemence, Méliusz József regénye, a Város a ködben, Tabéry Géza Bolyai-regénye, a Szarvasbika, Dsida Jenő és Salamon Ernő versei, Tóth Sándor Gaál Gábor-monográfiája, Molter Károly esszéi, stb. Vagyis romániai magyarságunk egész hossz- és keresztmetszete: a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a múlt és a jelen. S akik az egyes kötetek előszavait írták, fordítására vállalkoztak, azok a szolgálat alázatával és szenvedélyével mutatták fel ennek a valóságnak számukra izgalmas jegyeit: Titus Popovici és D. R. Popescu, Eugen Barbu és Al. Ivasiuc, Şt. Aug. Doinaş és Marin Sorescu, Veronica Porumbacu és Ana Blandiana, George Sbârcea, Nicolae Crişan, Romulus Guga, Andrei Fischof, Paul Drumaru, Constantin Olariu és a többiek.
Persze, a kiadó munkája nem ér véget ott, hogy a könyvet kinyomtatja, a könyvterjesztőé sem, amikor a pultra kiteszi. Az eredmény titka az olvasóközönség megteremtése, vagy egy már kialakult olvasóközönség átformálása a kor követelményei szerint. Sok és komolyan vett találkozókra, író, kiadó, olvasó semmiképpen sem formális kapcsolatára van szükség, hogy ez a sokak által vállalt nemes szándék a kívánt visszhangra találjon. Az idei Kriterion-napok egyik eseménye épp az volt, hogy érezhettük egy – sokszor a mostoha időjárással is dacoló – közönség létezését, támogatását.

Dr. Mircea Zaciu: Szép hagyományok folytatója

Valamely könyvkiadó nem egyszerű ,,üzletház“, amely véletlenszerűen jelenteti meg a könyveket, pusztán a szerzők szeszélye, a szerkesztők ízlése vagy a minél érdekesebb olvasnivalót kérő közönség kívánsága szerint. Egy könyvkiadó jól kidolgozott eszmei-művészi program alapján fejti ki tevékenységét, s ezáltal teljesíti a szocialista, humanista kultúra általános programjából fakadó követelményeket. A Kriterion Könyvkiadó munkáját is ez jellemzi, ötesztendős szép sikereivel beleépült hazánk szocialista művelődési életének egészébe. Úgy ítélem meg, hogy a Kriterion munkáját dicséretes erőfeszítések jellemzik, gyakorlati és adekvát végiggondolása az igényeknek, erőteljes dinamizmus. És még valami. A kiadó hivatása az is, hogy gyümölcsöztesse és megújítsa a gazdag kulturális hagyományokat. A múltban igen sok román, magyar, német írástudó egyéni erőfeszítésekkel lendítette fel a kölcsönös tolmácsolásokat, a közeledést és megismerést a lelkek, a kultúrák között. Sextil Puşcariu folyóirata, a Cultura, aztán a Korunk, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz című magyar folyóiratok, valamint erdélyi román testvéreik, a Gînd românesc, a Societatea de mîine, a Ţara nouă és mások sokat tettek a román költészet és próza magyarra s a magyar költészet és próza románra fordításáért.
Olyan művészi sikerek tanúsítják a dicséretes egyéni erőfeszítések légkörét, mint Eminescu, Coşbuc, Blaga, Arghezi, Pillat, Adrian Maniu megszólaltatása magyarul, vagy Madách remekének, Az ember tragédiájának átültetése románra Goga által.
Az új romániai társadalmi rend három évtizedes fennállása alatt magasabb szintre emelte a kölcsönös fordítások ügyét, amely többé nem függ elszigetelt, alkalmi egyéni erőfeszítésektől, anyagi nehézségektől. Valóságos állami üggyé vált, a művek tömegpéldányszámban jelennek meg, és így széles olvasóközönséghez jutnak el. A Kriterion Könyvkiadó e széles körű munkába szép eredményekkel kapcsolódott be. Miként ez a modern könyvkiadóknál szokásos, kiadványait sorozatokba rendezi. E sorozatok között van egy olyan, amely véleményünk szerint elsőrendű kulturális szerepet tölt be: a Biblioteca Kriterion; ez ugyanis a magyar, német, szerb, ukrán írók reprezentatív műveit mutatja be román nyelven. A Biblioteca Kriterion előttünk írja az élő irodalomtörténetet, azokból a nagy művészi értékű alkotásokból, amelyek ezer szállal kötődnek a szülőföld történelmi, társadalmi, erkölcsi, néprajzi és népnyelvi valóságához, s amelyek e szálakat mindenkor a testvériség, az együttélés szellemében fejtik fel. Egy okkal több arra, hogy dicsérjük ezt a kezdeményezést, és kívánjuk, hogy ebben az eredményes, nemes, humanista szellemben fejlődjék tovább.
Ezzel egyidőben, természetesen, a Kriterion gondot fordít arra, hogy tolmácsolja a román irodalom alkotásait a szocialista Románia magyar, német és más nemzetiségű lakóinak. E téren is igen fontos eredményeket, igazán nemes kezdeményezéseket láthatunk. A tudós fejedelem, Dimitrie Cantemir munkájától, Moldva leírásától kezdve a legfiatalabb mai írók műveiig – a névsor rendkívül gazdag, Bălcescu, G. Călinescu, Ion Pillat, G. Bariţ, Eugen Barbu, Mihai Beniuc, Ion Slavici, Zaharia Stancu, V. Ion Popa, D. R. Popescu, Nichita Stănescu, Mihail Sadoveanu, N. Iorga, Ana Blandiana, Mihail Sebastian, Ion Brad és mások neve tűnik szembe – a Kriterion románból fordított kötetei sokszínű, festői, lenyűgöző képet adnak a román irodalomról és kultúráról a legigényesebb olvasóknak is. Beszélnünk kell a dicséretes antológiákról is, így például Beke György román aforizmaválogatása (Neagoe Basarabtól Radu Stancáig) olyan modell, amelyet bármelyik román kiadó jól hasznosíthatna. Hasonlóan nagy olvasói érdeklődés fogadta a romániai német prózaírók antológiáját (Valaki tüzet kér) vagy a Kiss Jenő remek átültetésében közreadott román népballadákat (Márk vitéz). A Kriterion jól átgondolt kiadói programja a várt eredményekkel jár.

Gáll Ernő: Ablak a világ felé

A Kriterion emblémáját viselő – nyomdatechnikai és könyvesztétikai szempontból egyaránt vonzóan kivitelezett – történelmi, esztétikai, nyelvészeti, folklorisztikai, jogi, természettudományi és társadalompolitikai munkák a haladó gondolat, az alkotó marxizmus termékei. Mindennél meggyőzőbben demonstrálják értelmiségünk színe-javának elkötelezettségét a szocialista humanizmus vonzásában.
Az általános és a sajátos dialektikájának jegyében elgondolt kiadói tevékenységével, a Kriterion felbecsülhetetlen szolgálatokat tett művelődésünknek s így az egész országnak. Tudományos jellegű kiadványai, amelyeket gazdag tematikai változatban tekinthetünk át, művelődésünk sokrétűségét, eredetiségét, sajátosságait s ami ettől elválaszthatatlan – autentikus korszerűségét tolmácsolják.
A hagyományápolás, a testvériség, az önismeret, s egyben a nagyvilág felé irányuló nyitottság, a hazai szellemre oly találó fogékonyság az új iránt – íme, ezekkel a vonásokkal jellemezhetjük e könyvek eszmeiségét. Ha elfogadjuk azt a tételt, amit véleményem szerint el kell fogadnunk, hogy élet- és jövőképesnek csak az a közösség számít, amelynek jól tagolt művelődésében a tudomány s a filozófia a korszellemnek megfelelő rangot vívott ki magának, akkor azt kell mondanunk, hogy a Kriterion tudományos és társadalompolitikai könyvei vitális, ha szabad így mondanom, vitalizáló szerepet játszottak és játszanak kultúránkban. E könyvek funkcionalitását az a körülmény is szavatolja, hogy az anyanyelv kommunikációs erejét testesítik meg. E könyvek színvonala és kétségtelen értéke bizonyítja, mennyire fontos az anyanyelv a tudományos kutató, a gondolkodó számára, éspedig nem csupán a széles közönséggel való kapcsolatainak megteremtésében, hanem az önkifejezésben, önmeghaladásban. Mint tudjuk, ez az a közeg, amelyben a tudós, a gondolkodó természetes módon találja meg fogalmait és szavait a világ megragadására. Anyanyelve egyben – Deme László szép meghatározásával élve – „emberség-érzetének biztosítéka – maga az embersége“.
A Kriterion szerzői emberségének lényegi jellemző jegyét pedig abban találhatjuk, hogy egész tevékenységükkel az országos építő erőfeszítéseket, a román nép s az együttélő nemzetiségek egységét mozdítják elő, könyveik a közös célok és közös eszmények hirdetői.

Szilágyi István: Hűség a könyvhöz

Nem véletlen, hogy külön esemény volt a gyermek- és ifjúsági irodalomnak szánt nap, hiszen a Kriterion Könyvkiadónak, csakúgy, mint a romániai magyar irodalomnak és írótársadalomnak külön gondja az, hogy magyar nyelven, anyanyelvünkön könyv jusson, könyv íródjék az olvasók minden korosztályának. Külön gondunk ez, hiszen számunkra nem közömbös, hogy az elkövetkező évtizedekben lesz-e olvasótáborunk, kultúrintézményeinknek, könyveinknek, kiadványainknak lesznek-e hívei. Éppen ezért a Kriterion Könyvkiadó létesülése pillanatától számot vetett azzal, hogy milyen óriási szerepe van az ifjúsági irodalomnak az olvasótábor jövős kiépítésében. Európának egy olyan szögletében vagyunk, és éppen egy olyan városban, ahol a könyv évszázadok óta a legnemesebb fogalom. A mi irodalmunkban nincsenek olyan írók, akik csak gyermekeknek írnának verset, elbeszélést, ifjúsági regényt, a mi íróink gyermekek és fiatalok számára is írnak, éppen abból a nagyon is céltudatos meggondolásból, hogy olvasókat neveljenek, olvasóikká neveljék a mai fiatalokat.
Ifjú olvasók számára a szépirodalom követése, tudjuk, nemcsak kötelező házi olvasmány, hanem a személyiség kiteljesedésének egyik, és talán legfontosabb eszköze. S bár más galaxisok is föltűnnek kultúránk egén, meggyőződésünk, hogy ifjúságunk az eljövendő évtizedekben is hű marad a Gutenberg-galaxishoz, a könyvhöz.

Szász Béla: Kiadói program – az ifjúság nevelése

Nemrég emlékeztünk meg Apáczai Csere János születésének 350. évfordulójáról. Ifjúsági irodalomról beszélve, az évforduló akaratlanul is felkínálja mottóul az erdélyi nevelésügy nagy előfutárának, az egykori kolozsvári tanárnak a vallomását, amelyet Magyar Enciklopédiájának, az első erdélyi tájékoztató és tudománynépszerűsítő műnek a bevezetőjében jegyzett: „… azok közül, akik tanulmányaikban elő tudják segíteni az ifjúságot, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok.”
S hogy akarat és tett dolgában egyaránt a legnagyobb volt a maga korában, annak a három és fél százados emlékezet a bizonyítéka. De volt-e egyáltalán nevelő, írástudó, aki ne érzett volna felelősséget, amikor a jövő nemzedék, az idősebbek nyomdokaiba lépő ifjúság tudományos képzettségére, tájékozottságára gondolt? Hiszen mióta írnak és olvasnak, az ifjúság gyarapodása könyvek révén tudásban, érzelmekben minden kornak egyik legégetőbb kérdése volt. A ma írástudójának, s ha a könyvkiadásról beszélünk, a kiadói lektornak is oda kell figyelnie, mit olvas, mit kell olvasnia, mit akar olvasni az ifjúság?
Milyen közműveltséggel készül a holnapra? Hogyan mozdíthatja elő a jövő emberének irodalmi műveltségét, tudományos tájékozottságát a ma könyvkiadása?
Ifjúsági programunk éppen azt tartja szem előtt, amit a gyermeknek, az ifjúnak feltétlenül el kell olvasnia. Itt is abból indulunk ki, akárcsak az összkiadói tervnél, hogy lehetőleg minden korosztály képzettségéhez és érdeklődési köréhez mérten megtalálja a maga olvasmányát.
A modern könyvkiadás elválaszthatatlan korunk tudományos, műszaki haladásától, s az ehhez kapcsolódó információk sokaságától. Kiadónk tág teret biztosít a tudományos tájékoztató és népszerűsítő kiadványoknak, hasznos kézikönyveknek, szótáraknak, művelődéstörténeti munkáknak.
Elegendő említeni a népszerű Téka-sorozatot. Ennek továbbgondolásaként hívta életre a kiadó három éve a korszerű természettudományos gondolkodás ismertetésére és népszerűsítésére, a természettudományos és műszaki haladás filozófiai, lélektani összefüggéseit, kihatásait kutató, tudományos igényű dolgozatok megjelentetésére a Korunk-sorozatot. Az eddig megjelent tizenöt kötet szerzője, címe, nem kevésbé a szerkesztő bizottság összetétele – Dankanits Ádám, ifjú Szabó T. Attila, Toró Tibor, Molnár Gusztáv – jelzi a Korunk-könyvek tudományos súlyát, tematikai sokoldalúságát. Számottevő eredmény, hogy jeles külföldi írók mellé hazai szerzők zárkóznak fel: Fülöp Géza, dr. Kapusy Antal, Semlyén István, ifjú Szabó T. Attila, dr. Nagy Miklós. A Korunk-könyvek nagy népszerűsége, reméljük, nemcsak újabb ifjú olvasókat toboroz a sorozatnak, de szerzőket is avat a természettudományi, műszaki és humán szakos értelmiségiek köréből. Kívánatos, hogy e sorozat ne csak arról tudósítson, ami a nagyvilágban történik, hanem közvetlenül kapcsolódjék hazai valóságunkhoz, jelezze a szocialista Románia fejlődési távlatait – társadalmi, gazdasági, tudományos vonatkozásban egyaránt.
A Kriterion gyermekek számára szánt kiadványainak sorában első hely illeti meg a Benedek Elek emlékének szentelt képeskönyv-sorozatot, amelyben a nagy mesélőnek a világ mesekincséből készült, felbecsülhetetlen értékű átköltéseit tesszük közzé. A soron levő Ezüst mesekönyv s az idén újra megjelenő Arany mesekönyv immár e sorozat negyedik, illetve ötödik kötete. A Benedek-kötetekkel a kiadó egyben jelezni kívánja a szintet is, amelyet minden tekintetben biztosítani akar e kiadványoknál. Ebbéli igyekezetünket példázza a kortárs hazai szerzők gyermekírásainak szánt sorozat, jó névnek örvendő grafikusok illusztrációival. Célunk, hogy kötetbe gyűjtsük mindazt, ami igazán maradandó költőink és prózaíróink gyermekeknek szánt alkotásaiból, hogy az időközben felnövekvő nemzedékek kezébe művészi értékű, nevelő hatású, időszerű mondanivalójú olvasmányt adjunk.

Iosif Pervain: Örömmel vállalok részt a Kriterion munkájában

A Kriterion Könyvkiadó, tapasztalataim szerint, Domokos Géza hozzáértő, példás irányításával teljes joggal megérdemelt tekintélyt szerzett magának. Kétségtelen, hogy e tekintélyét öregbítik a kiadó sorozatai, köztük a sokat emlegetett Téka, amelynek eddigi kötetei széles körű érdeklődésre tarthatnak számot. Az európai és egyetemes kultúra nagy értékei között, a Kriterion különösen nagy figyelmet fordított arra, hogy a magyar olvasókkal megismertesse nagy román írók munkásságát, a román társadalmi, politikai, művelődési hagyományokat, törekvéseket.
Elegendő példának idéznem a Téka-sorozatból a Iosif Vulcan a Kisfaludy Társaságban című kötetet, a Supplex Libellus Valachorumot, Ion Codru-Drăguşanu Erdélyi peregrinusát vagy Mihail Kogălniceanu írását: A parasztság sorsának könnyítését. Kiváló fordításban és kommentárokkal ezek a kötetek kétségtelenül nagy értéket képviselnek, egyebek között nyilván tudományos értéket is.
Bizonyos vagyok abban, hogy ezen az úton haladva, a jövőben jelentősen gyarapodnak az ilyen értékek a kiadó tevékenysége nyomán. Erre a gazdagodásra gondolva, szeretném javasolni a Kriterionnak, hogy iktasson be megjelenési tervébe egy válogatást I. Budai-Deleanu, Timotei Cipariu és George Bariţ szépirodalmi műveiből, továbbá Ion Slavici emlékiratainak szemelvényes kiadását magyarul, mivel e művekben igen sok vonatkozást találni a román–magyar kulturális kapcsolatokról.
Én magam felajánlom segítségemet e javaslatok megvalósításához, örömmel vállalok részt a Kriterion munkájában.

Csehi Gyula: Igényes olvasmány, tömegpéldányban

Bukarestben annak idején megünnepeltük a Téka-sorozat 50. kötetének megjelenését. Most megünnepelhetjük a 65. kötetet. Mi, a szerkesztők ismerünk már vagy nyolcvan kötetet, s készülőben van még vagy húsz. Ez a hatvanöt kötet, vagy akár nyolcvan kötet vagy éppen kétszáz kötet csak parányi kis csermely a zsebkönyvek világ-óceánjában, hiszen a franciáknál, a németeknél, az oroszoknál, meg főként Amerikában él ez a divat – és ez jó divat! –, vannak tízezernél tartó sorozatok is. Ezekhez képest a mi kis hatvanöt kötetünk még csermelyszámba se mehet. De a mi romániai magyar könyvkiadói hagyományainkban ez a néhány év és néhány tucat könyv – együtt a kiadó tudományos sorozatával, együtt a nyelvészeti sorozatokkal, az emlékirat-sorozattal – a nemzetiségi kultúra beérésének szerény, de meggyőző bizonyítéka. Ahhoz, hogy a világot ismerjük és értsük, olvasnunk kell a könyveit. És ez a néhány tucatnyi könyv elvisz a történelembe, egészen a közelmúltig. A Téka hasonlít a modern zsebkönyvekhez abban, hogy nagyon olcsó, és abban is, hogy tömegekhez szól.
Most vettük kezünkbe a sorozat legújabb kötetét, nagy szeretettel vettük kézbe, Apáczai Csere János Logikácskája és még néhány más írása, Szigeti József válogatásában és előszavával. Nézzük csak: hasonlít a Téka a régi zsebkönyvekhez, akár a breviáriumhoz, akár Horatiushoz, amiket szép kiadásban, tartósan nyomtak, hogy valóban elférjen a zsebben és az emberek olvassák. Én például soha sem fogom elfelejteni azt, hogy egy bombázás éjszakáján, életveszélyben olvastam a kis Horatiusomat, amellyel az egész világháborút végigjártam. Milyen stílszerű volt, amikor éppen arra nyitottam ki: „lustum et tenacem propositi virum.“ Vagyis, hogy az igaz és szándékában szilárd férfiút nem ijeszti semmi. „Si fractus inlabatur orbis, impavidum ferient ruinae.“ Ha ráomlik is a világ, a romok rettenthetetlen embert fognak eltakarni. Ezt miért idéztem latinul?
Mert a Tékában latin és görög szövegeket is közöltünk. S van egy ambícióm: Bodor Andrásnak, Szabó Györgynek köszönhetően, szeretném, ha ez az emberfajta sem pusztulna ki a romániai magyar kultúrából. Legyenek továbbra is olyanok, akik el tudnak olvasni egy latin szöveget, horribile dictu egy görög szöveget, és azt le is tudják fordítani.
Hat évvel ezelőtt azzol indultunk, hogy egyelőre megjelenünk havonta egyszer, aztán majd kétszer. Ezt a tervünket nem adjuk fel. Ebből a szempontból is, minden szempontból, ami könyv és kultúra – törhetetlenül optimista vagyok.

Mikó Imre: Közművelődési aprómunka

A Téka-kötetek átlag tízezer példányban jelennek meg. Tudománynépszerűsítésen túl természetesen világnézeti nevelést is nyújtanak. A lakószobánk tékáján sorakozó kis kötetek gondolkodásra késztetnek és irányvonalat szabnak, az pedig igyekszik átvezetni az olvasót a mucsai kozmopolitizmus és a nagyvárosi lokálpatriotizmus, a szakbarbárság és a polihisztorságban való tetszelgés buktatói között.
A Tékában a legteljesebb belső vonulat a társadalmi utópiáké: Morus és Campanella, Kant és Saint Simon álomképei után, Abbé de Saint Pierre és Bacon előkészületben álló munkája a szocializmus történeti és elméleti kérdései iránt napjainkban megnyilvánuló érdeklődés felé mutat. Lenint stílusán át közelítettük meg a strukturalizmus előfutáraitól fordított elemzésekkel, a Gramsci-kötettel a századelő legmodernebb marxistájának börtönablakát nyitogattuk. Fábry, Lukács és a Korunk ötvenedik évfordulójára már elkészült válogatás a marxizmus alkotó módon való alkalmazására mutat példát.
Vulgarizálókat és sematikusakat megkerülve, a marxizmus–leninizmus mély humánus tartalmából merítettünk.
A Téka a lezárt életművek, a klasszikusok, a kis terjedelmű remekművek sorozata; így került újrakiadásra például Platón beszéde Szókratész védelmében, Rousseau Társadalmi szerződése. De természetesen azokat sem mellőzhettük, akik nagy remekműveket alkottak, s ezért a súlypontos válogatás módszeréhez kellett folyamodnunk Grotius vagy Hegel esetében. A memoárirodalmat Pepys és Pellico képviseli, a karcolatot és szatírát Heine és Börne, s hű temesvári tanítványuk, Ormos Zsigmond. Nincs műfaj, amelyet a Téka ne hasznosítana, a három alapműfajon, a lírán, eposzon és drámán kívül. A Téka az irodalom peremvidékén tallóz, s az esszé bő köpenyegével fedi le az irodalom és a tudomány felderítésre váró területeit.
A hazai múlt jelenségei annyiban érdeklik sorozatunkat, amennyiben a társadalmi haladást célozzák. Például a XVII. századból Apáczai Csere János, a XVIII. századból Bethlen Miklós és Hermányi Dienes, a XIX. századból Körösi Csoma Sándor, Wesselényi, Bölöni Farkas, Mentovich, a székely vértanúk és a panaszos névtelen jobbágyok. S hogy ez a múlt mennyire közös a román nemzetével, azt a magyarra fordított Supplex, a jobbágyszabadító Kogălniceanu, az erdélyi peregrinus és a románból magyarra fordító Vulcan bizonyítja. Költők, mint levélírók (Petőfi és Arany), vagy mint színikritikusok (Ady és Juhász) jelentkeznek, a muzsikus ikerpárból Bartók levélíróként, Kodály tanulmányíróként szólal meg, a náluk kisebbek zenei publicisztikájukkal tűntek fel a hajdani Kolozsvárott.
A hatvanöt Téka-kötet nem jelenhetett volna meg, ha nem sietnek zsebkönyvsorozatunk segítségére professzorok és kutatók, közírók és műfordítók, akiknek közművelődésünk szívügye. Hét év óta folytatott munkájuk nemzetiségi kultúránk tarka képét tükrözi, egy-egy bevezető tanulmány irodalomtörténetünkben is megemlíthető, egy-egy tudományos bemutatás, mint a Philobibloné, messze meghaladja a népszerűsítés színvonalát, s az sem közömbös, hogy ki, mikor, mit és hogyan fordított közülünk nyolc nyelvből, amelyen a Téka kapcsolatot tart a világgal. Nemcsak az irodalom fővonala, a díjazott művek jellemzők egy korra, hanem a közművelődési aprómunka is, amely az olvasói közvetlen igényen alapul, és azt igyekszik emelni, s közvetíti kulturális örökségünket a fiatal vagy az olvasás közben megfiatalodó olvasónak.

Öt napon át a kolozsvári Egyetemi Könyvesbolt valóságos ünnepségek színhelye volt. Olvasók és szerzők jöttek el minden délután, ritka napsütésben, sűrű felhőszakadásban, hogy a könyv iránti ragaszkodásukat kifejezzék. Bukarest után a Szamos-parti városban állt nyilvános vizsgára olvasói elé a Kriterion. És az olvasók véleménye, szeretete megerősíthette a kiadó szerkesztőit abban, hogy jó úton járnak, munkájuk nélkülözhetetlen része a közműveltségnek, az olvasók egyéni szellemi gyarapodásának. A Kriterion-napok a jó könyv igazi kultuszává váltak, mint mindig – régi hagyományok igazolják ezt –, ha a könyv és az olvasó nemcsak a nyomtatott betűk révén, de lelki közelségben találkozhatik.
S ha az olvasók szavak nélkül a szeretetüket fejezték ki, a megszólaló tudósok, írók, szerkesztők azt mondták el, megfontolt nyugodtsággal és biztonsággal, hogy milyen szerepet is játszik ma a Kriterion Könyvkiadó az egész ország művelődési, társadalmi, tudományos életében, a dolgozók nevelésében, a szellemi látóhatár tágitásában.
Jó öt esztendővel ezelőtt, a kiadók átszervezése után alkalmam nyílt beszélgetést folytatni az új könyvkiadók vezetőivel céljaikról, terveikről és lehetőségeikről. Domokos Gézától, a Kriterion igazgatójától egyebek között megkérdeztem: hol lesz a Kriterion helye és mi lesz a szerepe ebben az új könyvkiadási koncepcióban?
„Nemzetiségi könyvkiadó vagyunk – felelte akkor –, tehát a magyar, német, szerb, ukrán és jiddis nyelven születő műveket, a romániai nemzetiségi írók alkotásait bocsátjuk közre. Intézményesített formában ez teljesen új mozzanat. Természetesen értékes és becsült hagyománynak tartjuk azokat az eredményeket, amelyeket a z eddigi kiadók magyar, német, stb. szerkesztőségei értek el. A könyvszakma évtizedes, mi több, évszázados örökségét tudhatjuk a magunkénak, a régi kolozsvári, nagyszebeni, brassói vagy éppen csíksomlyói mesterek, a könyveket nyomtató tudós férfiak példája is előttünk lebeg.
Mindezek harmonikusan beleilleszkednek a mai romániai könyvkiadás, a hazai szocialista kultúra teljességébe. Meggyőződésem szerint kiadónk létrehozása további lendületet ad a romániai nemzetiségek irodalmi, művészeti, tudományos életének.“
Ezen az idei könyvnapon, az áradó Szamos partján, remek könyvekkel tele vitrinek előtt, a lelki építés munkásai arról vallottak, hogy tapasztalataik szerint a Kriterion miként teljesítette ezt a célt, s milyen távlatokat nyithat előtte az idő.

Összeállította Beke György

Megjelent A Hét VI. évfolyama 30. számában, 1975. július 25-én.