Volt két tömegrendezvény március 15-én, s mondhatjuk, hogy egyiken a kormánypárti, másikon az ellenzéki meggyőződésű emberek vonultak, és hallgattak vezérbeszédet a választások igézetében. Szemléltetés a magyarok megosztottsága kérdéséről. Nem vonunk le következtetéseket a tömegek saccolt létszámából, s nem elemzünk beszédeket, megtették mások.
Hanem, többféle fórumon megszólaltatták a tüntetőket/vonulókat, hogy miért is vannak itt, mi a véleményük a másik táborról, és mi lesz itt, ha így vagy úgy alakul április harmadika után. És mintha egy bűzös dögkút nyílt volna meg, az elkötelezett emberek szájából olyan gyűlölet-áradat tört elő, ami a hétköznapokban szinte ismeretlen.
Nem, nem teljesen ismeretlen, politikusaink és újságíróink már régen használják, de – úgy gondoltuk – nekik ez hivatali elfoglaltságuk, benne van a munkaköri leírásukban, ezért kapják a fizetésüket, ebből élnek. És valahol messze tőlünk, szerkesztőségi szobákban, vagy magányosan a monitor előtt lapozzák a Válogatott magyar sértések és káromkodások kézikönyvét, hogy aztán begyűjtsék a lájkokat és a forintokat áldásos tevékenységükért. Róluk tudható, hogy nem a meggyőződés, hanem a profi cinizmus fogalmaz hatásos mondanivalót.
De itt, az egyszerű emberek körében, a kisboltban, a kocsmában, a buszon meg a rendelő előszobájában, ha szóba is kerül a politika, akkor óvatosan, sértő kifejezéseket kerülve, s nagyjából tudva az ismerősről, hogy őt merre húzza a meggyőződése, szőrmentén mondunk véleményt. Aki nem, az nem számít egészen normálisnak. A facebookon hasonló a helyzet. Lájkolni egy politikust, még belefér, határozott véleményt megfogalmazni politikai kérdésben, az már buta trollkodás.
A békemenet és a nagygyűlés résztvevői – lehet, hogy a saját közeg teszi – olyan hittel és elkötelezettséggel mondanak marhaságokat, hogy Bertrand Russell igazsága jut eszünkbe: az okos ember tele van kétségekkel, kérdésekkel, a buta hangosan hirdeti az igazságát.
Érdekes lehet még az enyhe fordulat az orosz-ukrán háború következtében, ami kicsit megzavarta az irányokat, de a színvonal és a szókincs maradt. Világnézet és magyarságjövő szempontjából történni fog valami enyhe fölényt jelző döntés április harmadikán, de a bugyor körülöttünk nem változik.