Karl Ove Knausgard hosszú-hosszú önéletírását (Min kamp) olvasom, amelynek hatodik kötetében elemzi a huszadik század botrányát: Hitler (és a Mein Kampf) személyiségét és stílusjegyeit, a német nép (és Európa) állapotát a háborút megelőzően, a fasizmust, a holokausztot – több száz oldalon át. Mert hogy is lehetséges az, hogy egy félművelt, személyiségzavaros figura egy nemzet vezérévé válva mindent és mindenkit ural, világtörténelmet alakít, milliókat pusztító erőket szabadít fel és el?
Egy megzavarodott értékrendű nemzet hálás annak, aki kivezeti a demokrácia bonyolult viszonyai közül. Nem kell választani különféle programok és jellemek közül, nem kell sokat gondolkodni, a vezér jelöli ki a jó utat, a megfelelő irányt, és mindez visszafelé: tudja, mire van szüksége a népnek, s megadja. Gondolatok és vélemények helyett egy közös érzés: együtt nagyok, erősek vagyunk. Visszatérünk történelmi gyökereinkhez, dicső múltunk ebben a romlott világban még fényesebben ragyog, hitünk és becsületünk lemossa rólunk a gyalázatot, elleneink hiába fenekednek, le fogjuk győzni őket.
És ez az „én” helyébe lépő „mi” ősi ösztönöket és erőket mozdít meg. Megszűnik a személyes felelősség, a kollektív tudat bünteti az elhajlást, jutalmazza az igazodást. Csoport- és tömeglélektan, demagógia és karizma, agymosás és propaganda, ellenségkép és közös gyűlölet… Végesen sorolható a bevethető eszközök tárháza, amelyek mindegyike primitív, kis értelemmel leleplezhető, és mégis működőképes, ha megfelelőek a körülmények.
A teljes képhez tartozik még, hogy a nácizmus a világ egyik legkulturáltabb, legedukáltabb népét gyűrte le primitív eszközeivel.
Itt következik a szegénység és a butaság. Nincsenek véletlenek. Kereshető statisztikák vannak a neten, és kiválóan olvasható összefüggések, a szappan- és fogkrémfogyasztástól a könyvek vásárlásáig, az utak állapotától a jövedelmi viszonyokig, a pártok szavazóinak megoszlásáról az iskolai végzettség tükrében… És ebben az összefüggésben a szegénység erősen behatárolja az elérhető iskolázottságot, és az iskolázottság erősen összefügg a demokrácia óhajtásával.
