Van amikor egy pontból visszanézve értjük meg a történteket, hirtelen kirajzolódnak az erővonalak, lemeztelenednek az érdekek, és megmutatkozik a rendszerfüggetlen ember, aki folyton rendszerekben kénytelen élni.
Két-három évvel voltunk túl a rendszerváltozáson, és éppen az oktatási minisztérium alá rendelt tankerületben dolgoztam mint tanfelügyelő. Már az európai régiókra készülve három megyénként alakult egy, közvetlenül a minisztérium alá rendelt központ tíz-tizenkét munkatárssal. A vezetőket pályázaton választották, mind jó ötvenesek voltak, rendelkeztek valamilyen pedagógiai múlttal, és egyértelműen politikailag megbízható emberek voltak.
Még erősen hittük, hogy elérkezett a történelemnek valamiféle vége, magunk mögött hagytuk a hidegháborús világkonfliktusokat, s idehaza is beletanulunk majd a demokrácia működtetésébe. A központi akarattal létrehozott tankerületeket az első pillanattól keményen kritizálta az ellenzék, mi meg igyekeztünk segítséget nyújtani az iskoláknak, de – mivel az Antall-kormány megítélése is erősen negatív volt már ekkor, infláció, munkanélküliség – szinte mindenütt ellenséges légkört éreztünk magunk körül az iskolákban.
Hetenként igazgatói értekezlet a minisztériumban, államtitkári vezetéssel. Egyszer úgy alakult, hogy se a főnököm, se a helyettese nem tudott részt venni a vezetői értekezleten, s engem küldtek, hogy legyen legalább valaki, aki lejegyzi az aktuális feladatokat, teendőket. Tudni kell még, hogy azt a szóban forgó értekezletet a helyettes államtitkár, a kereszténydemokrata párt által delegált hölgy tartotta.
Körbeültük a hosszú asztalt, kávét, üdítőt szolgáltak fel, s az első negyedóra kötetlen beszélgetéssel telt. Hétfői nap, és a harmadik tankerületi megszólalónál esik le a tantusz, hogy ezek mind a vasárnapi szentmisén átélt élményükről számolnak be. Egyik a Márktól vett igét idézi fel, mekkora igazság, a másik azon zsörtölődik, hogy a mai szülők engedik szaladgálni a kis gyermekeket a templomban, a harmadik arról, hogy családi programként cukrászdalátogatás van a szentmise után.
Nézem a helyettes államtitkárt, kortyolja a kávéját, és meredten néz maga elé. Érti a helyzetet, de még nem tanult bele a kezelésébe.