A rendszerek általában összeomlanak. Vagy felélik erőforrásaikat, vagy növekedésükkel elérnek egy olyan méretet, ami fenntarthatatlan. Történelmi világbirodalmak és a nagyvárosi autóközlekedés, a magyar közoktatás/egészségügy, illetve az Orbán-rendszer, amely választásokon nem bukhat meg, tehát össze fog omolni.
Most az orosz–ukrán háború végét jósolják összeomlás formájában. Hogy Oroszország nem fog összeomlani a szankciók hatására, az egyre jobban látszik, de ott van a pakliban Putyin életkora, egészségi állapota, meg a Szovjetunió szétesése mint közelmúltbeli precedens. Ukrajna is – minden elszántság ellenére – összeomolhat. Gondoljunk bele, csak 12 millió ukrán menekült el a szülőföldjéről a háború miatt, s most éppen a hárommilliós Kijiv kiürítéséről terveznek, ha további megsemmisítő támadások érik a lakosságot ellátó infrastruktúrát. Másfél magyarországnyi ember a polgári áldozata egy nagyhatalmi törekvésnek. Ráadásul közeleg a tél. Plusz még Amerikában erősödnek a tárgyalást, tűzszünetet javasoló vélemények.
A megszokott kis világrendünk is összedőlőben van, s nagy ázsióval dörögnek a jövőlátók. Ha már nem fagy meg Európa, akkor jön a Covid újabb hulláma vagy egy fölerősödött influenzavírus. Mindenesetre a világpolitikában játszható szerep egyre korlátozódik az egység hiánya miatt.
Összeomlás kérdésben sem mindegy, hogy melyik oldalon áll az ember, s kinek a pusztulásában bízik. A jó és a rossz harca, amire sosincs egyértelmű végeredmény, zajlik, mint mindenkor, alapvetően erkölcsi kérdés, te döntöd el, hová állsz.
És még az is fölmerül, hogy ebben a világméretű átrendeződésben mi lesz a kis Magyarország sorsa. Ha csak kicsit figyelünk, akkor megtudjuk, hogy ide nem gyűrűzik be, itt nem lesz áremelés, senki nem marad az út szélén, megvédjük a rezsicsökkentést, és megmutatjuk a hanyatló Nyugatnak a valódi keresztény/türk hagyománytiszteleten nyugvó biztos megoldást. Akkor is, ha nem kíváncsiak rá.
