A kilencvenes évek második felében évente sokszor átléptem a román-magyar határt, pontosabban átgurultam a Lada gyártmányú személygépkocsimmal. Akkoriban Romániában lényegesen, egy nagyságrenddel olcsóbb volt a benzin a román állampolgároknak. Illetve, az országon belül akárhányszor tankolhattam, de a hazaútban taxát kellett fizetni a kocsi tankjának űrméretére kiszámított literdíjszabás szerint. Ezzel eredményesen megakadályozták, hogy a magyar állampolgárok a határ közelében átjárjanak tankolni. Vagy nem, mint ez kiderül talán a későbbiekből.
Egy konténer előtt kellett sorbanállni, benn a vámtiszt kikereste a táblázatból a gépkocsi típusának megfelelő díjszabást, és már írta is a csekket. A többiek, a várakozók kinn álltak sorban a konténer előtt. Sejtettem, hogy azért, ha netán megvesztegetési kísérlet zajlana odabenn, akkor ne legyen tanúja. Oktatgattak is a tankolás céljából átruccantak, hogy mennyit kell beletenni az útlevélbe, de én soha nem próbálkoztam. Azt is beszélték, hogy a jó mellékkeresetet biztosító vámos állásokért komoly összegeket fizetnek az itt dolgozni szándékozók. Románia akkoriban nagyon korrupt országnak számított a szemünkben, ha a rendőr megállított, akkor csak az volt a kérdés, hogy mekkora összegben tudunk megállapodni. Ennek megakadályozására később bevezették, hogy a rendőr csak csekket állíthatott ki, és a megfelelő hivatalban kellett befizetni 48 órán belül. Ez utóbbi sokkal körülményesebb eljárás volt.
Egyetemista diákjaim mesélték, hogy Bukaresttől távoli szülőfalujukba úgy jártak sokszor haza, hogy a vonaton meg lehetett egyezni a kalauzzal.
Szóval ez volt a korrupció csúcsa. Balkáni, primitív, elmaradott országokra jellemző hétköznapi gyakorlat, amelyben az államnak járó bevételek szolidan megcsapolhatók, és eltekintünk közben attól, hogy egy nagy rablóbanda maga a kormányozó hatalom is. Amíg én a kisember meg a velem szemben eljáró kishivatalnok összekacsintunk, és közösen kicselezzük a bürokráciát, addig az egésznek van egy családias, baráti alaphangja, egy olajozási mechanizmus, ami segít a mindennapokban.
Azóta sokat fejlődött a világ.