A reggeli rutin része a megyei napilap híreinek átfutása. Több évtizedes hagyomány, a kezdetekben ki kellett menni a postaládáig, míg lefőtt az első kávé, s közben a rádió is mondta az aktualitásokat. Mindez mostanra a monitorra költözött, de a megye, a szűkebb pátria hírei továbbra is fontosak, pedig nagyon kormánypropaganda ömlik belőle ezerrel. De hát ugyanígy manipulált híreket kaptunk a szocializmus évtizedeiben is, és megtanultunk a sorok között olvasni. Hogy mi változott? Rátérünk.
A nemzetközi és országos események egy központból (KESMA) érkeznek minden megyei napilaphoz (átugorjuk), kisebb hányadot képviselnek a helyi események, ezeket sosem árt tudni, hogy melyik szomszédos faluban újították fel a templomot, építettek ötven méter betonutat, vagy éppen ki a listavezető a megyekettőben. Ezen kívül a megyeközpont kormánypártisága vagy ellenzékisége dönti el, hogy a lap dicsér vagy keményen kritizálja a város aktuális döntéseit, a fejlesztési irányokat, a helyi korrupciós trendeket.
És megmaradt a sajtólevelező, amelyben civil lakosok (név nélkül) zsörtölődnek helyi bosszantó apróságokon, hogy hullik a vakolat a patinás épületről, hajléktalanok foglalják el park padjait, a fiatalok nem adják át a helyet a buszon, nincs vécépapír az orvosi rendelő mosdójában s ilyenek. Ezek a közösségi információk az internet megjelenésével felköltöztek a Facebookra meg a Tik-Tokra, de szívósan jelen vannak hagyományos formái a vidéki sajtóban. Úgy képzelem: a nyugdíjas olvasó írógépet ragad, belekopogja a sérelmét, majd borítékba teszi, elballag a postára, és feladja a szerkesztőség címére. Olyan szép családias összeműködés a helyi újság és olvasója között!
Ellenben minden cikk és minden olvasói nehezményezés megnyitásakor megjelenik a cikk fölött az aktuális propagandaüzenet, egy sor az egész, de benne van a teljes agymosósdi. Brüsszel, Gyurcsány, dollárbaloldal stb. Annyi változott, hogy nem tudod kikerülni, akármire kattintasz, bármire vagy kíváncsi, az első sorban vastagon ott a propaganda-üdvözlet. Az utcán nem tudod elkerülni a plakátokat, már a mesefilmek előtt is lefut húsz másodperc a brüsszeli szankciók aljasságáról.
Talán ha kiköltözne az ember az erdő közepére, s remeteként hátat fordítana az egész hazug rendszernek… De akkor az égre vetítenék az üzenetet.
Rovat: VÉLEM ÉN
