Krebsz János: Még több kultúra

Tájékozódás a hírek világában. Az internetes lapok szerkesztői általában a cikkek végére odatesznek egy ajánlást, miszerint ugyanebben a médiumban található hasonló témakörben másik cikk. Sok lapban pedig mindezt elvégzi egy számítógépes alkalmazás, a cím vagy a tartalom gyakori kifejezései alapján a gép dobja fel az ajánlatot. Ebből mindenféle félreértések adódhatnak, néha humorosak, néha tragikusak.
Olvasom, hogy az előadópáros rapperbarátsága megszűnőben van, az egyik tag megbízhatatlanná vált, visszaesett a kábítószer-függőségbe. A celebvilág eseményei nem rengetik meg a világot, de sokakat érdekel a pletykás témakör. A cikk végén ott az ajánlás: még több kultúra? Elmosolyintom magam.
Éppen olyan felületes a kategorizálás, mint amikor az ezotériát a könyvtári rendszer besorolta a filozófia címszó alá. (Vagy nevezzük a barbárság nyomulásának?
De azért el is gondolkodtat. Mint tanárember sokszor elgondolkodtam azon, hogy mit és miért tanítunk az iskolában kultúra témakörben. Bartókot meg Kodályt, József Attilát meg Móricz Zsigmondot, amikor az említett szerzők kortársai nagyobb számban moziba meg cirkuszba jártak, a korabeli slágereket hallgatták rádión, és jobb esetben újságot olvastak, ha tájékozódni akartak a világ dolgaiban. A mi jelenünkben mondhatjuk-e, hogy mi a kultúra? Biztosnak tűnő definíciónk pár ezer év után inogni látszik.
Minden korban létezik egy magaskultúra meg egy a többség igényeit kiszolgáló tömegszórakoztatás. Megmaradnak-e a könyvek, vagy számítógépes memóriák és áramkörök őrzik tovább a kultúrát, amíg lesz áram a táplálásukra?
Nem mindig éles a határvonal a kétféle kultúrafelfogás között, sőt vannak szerzők, akik mindkét pályán labdába rúgnak. Nem tudjuk, az utókor mit fog kihalászni ebből a mi zavarosunkból, mi lesz megőrzött érték, s mi az, amit elborít a feledés. Lassan odaérünk, ahol a középkorban tartottunk, kevesek olvasnak könyveket, a többség babonák, vakhitek és kábító központi narratívák bűvöletében él a maga képernyője mögött.
Még több okosság?