Olvasom az újságban (képernyőn), hogy az NBI-es focisták havi átlagbére 3,8 millió forint. Pár cikkel lejjebb: megjelent a pályázat a kis vidéki húsboltok támogatásáról, amelyben egy húsbolt akár 3,5 millió forinthoz is hozzájuthat. Első reakciónk, hogy képtelenség, pofátlanság, hihetetlen, társadalmi értékrendszerünk vészes megbillenéséről tanúskodik a számszerűsített pénzösszeg.
Mert mekkora összegről van szó? A hivatalos átlagbér hathavi mennyisége, pedagógusok esetében akár 8-12 havi fizetés, hogy azt már ne is írjuk ide, hogy egy közmunkásnak hány évet kell ezért dolgoznia, vagy a minimálnyugdíj összege hogyan viszonyul ezekhez a számokhoz. Tehát az osztogató államról mondunk véleményt a továbbiakban.
Először is: miért a vidéki húsboltok? Amikor vannak műkörmösök, szobafestők víz- és gázszerelők (nem mind), olvasztárok, favágók és éjjeliőrök, akik szintén a bőrükön érzik a recesszió és az infláció könyörtelen szorítását, és senkinek nem jut eszébe gondolni a támogatásukra.
Másodszor: miért csak a vidékiek? Így bünteti a rendszer a fővárosiakat, akik nem megfelelő polgármestert és önkormányzatot választottak, és most megnézhetik magukat.
Valahol a Kubatov-listák táján sejtjük a megoldást, bizonyára a vidéki hentesek és húsboltosok nagyobb hányada szavazott a NER-re, s most meg lesznek erősítve abban, hogy jó helyre tették az ikszet. Akik kimaradnak a támogatásból, majd jól elgondolkodhatnak.
Egyébként, megint csak a rendszer jutalmazó és büntető természetét hangsúlyozva, nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez a fajta bérezési/jutalmazási rendszer az érintetteket nagyobb teljesítményre sarkallja. Nem a közönség kiszolgálása válik elsődlegessé, hanem az a fajta ügyesség, amellyel a pénzekhez lehet jutni. Valamikor világelső volt a magyar húsipar, híre-neve volt a termékeinknek, hozzánk jártak tanulni a legnevesebb sonka- és szalámigyártók. És a szocializmus sötét évtizedei sem rombolták le teljesen a magyar füstöltáru nemzetközi rangját.
