Hát, nem jól indult ez az előválasztás!
A hivatalos magyarázat szerint terheléses támadás érte a rendszert (na, kinek áll érdekében?!), és ezért megszakították a szavazás folyamatát, és csak hétfőn reggel indul újra a voksolás. Emlékszünk arra, hogy a kormány által szervezett választáson is mondott csődöt az informatikai rendszer, és az oltakozás-regisztrációt is érte annak idején terheléses támadás. Sőt Oroszország és az USA kölcsönösen azzal vádolja egymást, hogy beletrollkodnak egymás választási folyamataiba.
Ott vagyunk, ahol szoktunk. Mondhatja egyik fél Magyarország: ezek annyira bénák, alkalmatlanok, hogy még egy előválasztást sem tudnak megszervezni, és egy ország vezetésére aspirálnak! A másik fél vádló szavakat sorolhat azon gyanúját megfogalmazva, hogy tudják, ki itt a játékrontó, még csak bizonyítani sem kell a nagy igazságot.
És akkor jönnek az elemzők. Kontraproduktív az előválasztás megzavarása, csak jobban összekovácsolja az amúgy eltérő világnézetű, teljesen összeférhetetlen pártokat, és még jobban összeforrnak az orbángyűlöletben. Ellenben minden zavar és hiba az ellenzéki oldalon gyengíti az egymással is vetélkedő pártokat, és a szavazópolgár – már amennyiben értesül a fejleményekről – csak tovább bizonytalanodik fásult magányos érdektelenségében.
Állítólag a közömbösökért folyik a harc. Van két elkötelezett tábor, amelyik csak saját híradót néz, csak saját publicistát olvas, csak saját véleményt ismer. Körülbelül egyharmadot képvisel mindkét szavazóréteg a választókorú népességen belül, nagyjából kiegyenlítettek az erőviszonyok, és olyan mértékű elkötelezettséggel számolnak a véleményvezérek, hogy már meg sem próbálják szólítani a másik tábor tagjait.
Tehát maradnak a bizonytalanok és érdektelenek, akik az utolsó napokban döntik el, hogy egyáltalán elmennek-e szavazni, és akkor az a zsák krumpli alakítja a véleményüket, amit pár napja kaptak az aktivistától.
Értük folyik a harc, és ők döntenek az ország jövőjéről.