Békés Márton írt ilyen címmel valamit a Mandinerre, és ugyanott Demeter Szilárd
lelkendezik, hogy a progresszív értelmiség intellektuálisan halott.
A háborús haditudósítások hangnemét idéző cikkek, amelyeknek a hátországban
erősíteni kell a győzelembe vetett hitet, néhány esetleges tényre hivatkozva
bejelentik a totális győzelmet. Mindenesetre érdekes.
Kiindulópont: a jobboldalnak nemzeti felhatalmazása van választások által, a
baloldali kultúrfölény (amit beképzeltek maguknak) száz év után véget ért. A nagy
győzelem minden eljövendő korra eldöntötte a kultúra sorsát. Közben egy kis burkolt
zsidózás. Azt már csak én teszem hozzá, hogy várható a könyvtárak és
közgyűjtemények megtisztítása az idegenszívű alkotásoktól. Legalábbis nem fogunk
csodálkozni, ha megvalósul, máris tisztogatják a könyvesboltokból az ifjúsági
könyveket, amelyek rossz szexuális mintákat közvetítenek.
A „jobboldali pártpolitika és a nemzeti értelmiség természetes szövetsége” most
esélyt kapott, hogy leuralja a kultúrát. (Zárójelben: ezek mindig összetévesztik
magukat a vezérrel, a felé áradó népbizalom azokra is sugárzik, akik helyezkedni
tudnak.) Voltak mindig és folyvást a magyar irodalom- és művészettörténetben
jólfizetett kurzuslovagok, a pártpolitika szereti azokat, akik nagyhatású műveket
ígérnek a közös ügy szolgálatában.
A szerző a Nyugat folyóiratig és a tanácsköztársaságig vezeti vissza az évszázados
kultúrharc történetét, amelynek most hál’isten vége.
És a tények azt mutatják, igazuk van. Övék a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Széchenyi
Könyvtár, a Libri, nagy példányszámokban jelennek meg a jobboldal élő
klasszikusainak művei, folyóiratok és napilapok, ők osztják az ösztöndíjakat, Orbán
János Dénes Kossuth-díjat kapott, bekerült Herczeg Ferenc a kötelező érettségi
tételek közé, és amennyiben a jövendőre is úgy tekintenek, hogy a jelenlegi politikai
hatalom folytatódása a további térnyerésük feltétele, akkor jó helyen kereskednek.
Olyan lehet az érzés, mint a korai keresztényeké, tegnap még a katakombák mélye,
ma államvallás. Nagyon nagy váltás egy ember szemléletében. És ilyenkor hajlamos
az egyszerű hívő a túlzott önbizalomra, ami nem elegáns.
Rovat: VÉLEM ÉN