Vannak rendszerek, törvények és szabályok. Általában közösségi érdekeink megvédése céljából korlátozunk, keretezünk, tiltunk és támogatunk egyre bonyolultabb és átláthatatlanabb módon. (Lásd: Kafka: A per).
Ugyanakkor vannak ügyeink, meg kell oldanunk, el kell érnünk, meg kell szereznünk. És vannak, akik egyenesen arra termettek, hogy ebben segítsenek, intézkedjenek, megoldjanak és győzedelmesen legyűrjék az értelmetlen bürokráciát.
Rendszerfüggetlen a típus mint a címből is látszik, minden közösségben ott van, és a közösség tagjai tudják, hogy hozzá kell fordulni, ha nem intéződik az engedély, túl hosszú a sor, akadozik az ügyintézés, eljárás indult, vagy csak némi protekcióra lenne szükség itt-ott. Emberünk talpraesett, sok barátja, üzletfele, jó ismerőse van, de az se akadály, ha nincs, bekopog, benyit, előretolakszik, magabiztosan megfenyeget és bennfentesen mosolyog, előtte nincs akadály.
Ismeri a rendszert, és ismeri az emberi természetet, tud előnyöket kínálni, és tud fenyegetni. Érzékeny kapcsolati hálót sző, kiváló memóriával megjegyzi, kinek mi a gyengéje, mivel zsarolható, hogyan s mivel korrumpálható. Mindig és folyamatosan ezer ügyet intéz, telefonál, levelez, üzen, tárgyal. Valahol a legalitás és a bűnözés határvidékén lépked határozottan, mint akit nem érhet baj. Nem azért kell neki a kék villogó az autójára, mert meg akarja mutatni a sok parasztnak a dugóban, hogy vannak kivételezettek, hanem azért, mert neki sietnie kell, fontos és halaszthatatlan dolga van.
És Jézus koporsóját sem, ugye, vagyis közben a saját hasznát is megtalálhatja bőségesen az ügyeskedő, ott forog a kondérok körül, és a saját ügyei is előre mozognak.
A hatalom oldaláról egyenesen nélkülözhetetlen. Az mégsem járja, hogy egy államtitkár vagy miniszter odatelefonáljon, hogy le kellene vizsgáztatni az unokaöccs keresztfiát, vagy aprót módosítani kellene a pályázati feltételeken, vagy kitől vásárolja meg a hivatal a vécépapírt…
