A működő ideiglenes megoldások véglegesnek tekinthetők.
Egy agresszív és harcias kisebbségről van szó, az úgynevezett bibliofilekről. Beletartoznak írók, olvasók, könyvkiadók meg esetleg a terjesztők. Utóbbiak esetében attól vannak kétségeim, hogy belépve egy mai könyvesboltba az olvasó ember nem érzi otthon magát, gyakorlatilag megszűnt ezeken a helyeken az irodalmi kínálat. Mondhatjuk persze, hogy a boltlátogatók igényeihez igazodik a berendezés és a kínálat, de mintha a közönség is lecserélődött volna. Mégis úgy gondoljuk néhányan, hogy minden országnak van egy szellemi elitje, amely hatással van a közgondolkodására, mindarra, amit kultúrának nevezünk.
Arról volna szó, ha el nem kanyargunk a könyvpiac irányába, hogy a magyar politikum területén az irodalom mindig kiemelkedő szerepet játszott. Mondjuk, csak a Horthy-korszakig lépjünk vissza: történészek és politikusok értékelnek és minősítenek, de a korszak irodalmi elitje ott van a középiskolai tankönyvekben, és nem tekinthetők a rendszer támaszainak. Az ’56-os események gerjesztésében is megkerülhetetlen szerepe volt az íróknak, és néhány börtönbüntetés után Kádár inkább kiegyezett velük. Aztán a rendszerváltás, se szeri se száma a költőknek, íróknak, akik a folyamatban közéleti izgalmakat tudtak generálni Csurkától Csóriig és TGM-től Konrádig.
És most az aktualitás: az MCC (Mathias Corvinus Collegium), ellenzéki körökben csak Fideszes janicsárképzőnek nevezett intézmény szinte száz százalékos tulajdonos lett a Libri könyvkiadó és könyvesbolt hálózatban.
Ettől nem esünk kétségbe, de tapasztalataink szerint innen kétfelé vezet az út. Első változat, ami az erdélyi sajtóval történt, a hazaffyas gondolkodás felülírja az üzleti racionalitást, ettől veszteségessé válik a buli, majd a pénz csorgásának abbamaradása idején összeomlik és megszűnik az egész. Vagy, ami a mozgófilmekkel történt, ismét csak a tehetségtelen ám honfibúban verhetetlen alkotók kapják meg az összes támogatást, és a legjobbjaink úgy nyernek Cannes-ban, hogy Magyarországnak köze nincs a dologhoz.
Na, erre mit lép a magyar értelmiség?