Mértékadó klímakutatók szerint, ha így folytatjuk, akkor az emberiségnek van még harminc éve ezen a bolygón. Vlagyimir Putyin nagy összegekben fogadna arra, hogy ez a szám nem állja ki az idő próbáját. Mindazonáltal a Coca-Cola finanszírozza az idei klímatárgyalásokat.
Benne vagyunk a történelem közepében. Akkor érzi meg ezt a kisember, amikor egyik napról a másikra fölborul az élete, rájön, hogy a jövedelme nem elég az eddig megszokott életvitelhez, már nem lehet úgy fűteni, enni, autózni, színházba járni, ahogy azelőtt. És tájékozódik: a komoly szakértők egyik fele atomkatasztrófát és világháborút jósol, a másik fele szerint elkerülhetők a legborzasztóbb fejlemények, nem olyan egyszerű elpusztítani az emberiséget. Ezek a komoly, felkészült, tudományosan kiművelt jövendőmondók, s akkor még nem szóltunk a nagy követőtáborral rendelkező félbolondokról.
Az egyes ember meg a hatalom modern (vagy posztmodern) viszonya alakult itt át napi dilemmává. Gyűjthetem én szelektíven a hulladékot a jó lelkiismeretem érdekében, amikor a Coca-Colához hasonló multik naponta több ezer köbméter szennyező csomagolást küldenek ki menetrendszerűen. Hiába ítélem el Oroszország agresszióját Ukrajna ellen, ha hazám kormánya szégyenteljesen más állásponton van. Örülök az olcsó benzinnek, és böngészem a villanyszámlát, meg naponta hüledezem a boltban az árakon.
A nagy hétköznapi választás: értékek vagy párthűség. Kinek a felelőssége, ami most történik velünk? A vezérek általában nem tehetnek semmiről, sőt éjt nappallá téve azon munkálkodnak, hogy elhajtsák fejünk felől a sötét fellegeket. Talán tetszenénk forradalmat csinálni?
Mindeközben Gyurcsány Ferenc letörpézte a jelenlegi miniszterelnököt. Hallatlan! Ehhez nem vagyunk szokva. Szolid buzizás, akasztófával fenyegetés, simogató hazaárulózás volt mindeddig teljesen normális módon. De hogy az úgynevezett testszégyenítést is valaki bevesse a politikai iszapbirkózásban, az felháborító.
