Belesüllyedtünk ebbe a Közép-Kádár-kori epikus hangulatba, hogy hát, ameddig az öreg él, addig kiszámítható a világ, ő az egyszerű emberek királya, benne bízunk áremelkedések idején, csak soha rosszabb ne legyen. Az urak messze tőlünk élik az urizálós életüket, kastélyfelújítás, jachtkikötő, külhoni terjeszkedés oly idegen tőlünk, mint az egykori diktátorok és főkomcsik passziói. Hogy miből telik minderre, azt nem kérdezzük, tudjuk, és nem érdekel bennünket.
Hanem ez a Viktor! Valamennyire hajaz a Kádár káderre, neki sincs vagyona, plusz jövedelme, néhány ártatlan hobbi azért kijár neki, aztán annyi. Fogadjuk el, mást nem tehetünk, bármennyire is viszolygunk a szolgahadak hozsannáitól, és – mint Putyin példája mutatja – az egyszemélyes országvezetésnek megvannak a maga veszélyei.
Ellenben a nemzetközi szereplés meglehetősen kétarcú. Mondjuk, a pávatánc már nem időszerű. De az uniós vétójog, mióta Lengyelország kiszállt a két jóbarát buliból, már csak kis hazánk él ezzel az eszközzel igencsak figyelemre méltóan. Egyik oldalról van az a közös európai felhorgadás Putyin ellen, hogy büntessük, embargóztassuk halálba, miközben Ukrajnát kitömjük haditechnikával. A nagy egységben mindenki megszavazná a nyilatkozatok szerint, csak Orbán lengeti folyvást a vétójogot. Bizonyos elemzők szerint hazánk szégyene, hogy Kirill pátriárka vagyonzárolását is megakadályoztuk, bizonyára fogják valamivel az oroszok a Viktort. Illetve – másik oldal – egyedül ő lát tisztán a 27-ből, valamint csendben szurkolnak neki mindazok, akik az egység hangoztatása mellett azért továbbra is üzletelnének energiaügyekben. Mert megtehetnék, hogy kihagyják a magyarokat, aztán 26 szuverén állam egységesen embargót hirdet. De – mondják – fontosabb az egység.
Bűnbak és zseni egy személyben.
A háború, válság, infláció, romló forint (plusz jogállamisági kifogások, amik miatt visszatartják a támogatásokat, de hazafias ellenzéki képviselőink Brüsszelben megígérték, hogy segítenek) sújtják a magyart, és ezen témakörökben kissé kiszámíthatatlan lett a holnap, de bízunk a főnökben, és bajunk nem lehet.