Az árstopok és a rezsicsökkentés kihalásával jóságos kormányunk ismét csak a
magyar emberek segítségére siet, amikor bevezeti a kötelező akciózást. A
kiskereskedelemben meghatározott árucsoportokban tizenöt százalékos akciókat kell
hirdetniük, kiplakátozva.
Nem aggódom különösebben, hogy tönkremegy valamelyik multi a kényszerek súlya
alatt, a vásárló pedig elégedetten kiszámíthatja, éppen mennyit takarított meg
nagyszerű országvezetésünk jóvoltából, miközben az önkormányzatok
megszorításokat vezetnek be.
Amire rálátásom van a vidéki Magyarországon, az nem olyan egyszerű képlet. Úgy
indult, mint eg kapitalista tündérmese a kispolgári szocialisták receptje szerint, négy-
öt ügyes asszony összeállt a főzési tudományával, és lakodalmakat meg falunapokat
vállaltak jóféle házikoszt ígéretével. Mígnem valami kissé (vidéken) tőkeerős
vállalkozó meglátta bennük a fantáziát, és létrehozott egy gombócgyárat. A
lefagyasztott félkész gombócokat a háziasszony öt perc alatt az asztalra
varázsolhatja.
Fejlődött a kis vállalkozás, teltek az évek, mígnem megjelent a partnerek között egy multi, amely négy-öt nagyáruházban forgalmazta a gombócot. Hosszútávú biztonságot teremtett a multi partner, fel is fejődött a kis üzem vagy húsz főre, gépesítéssel, raktározási és szállítmányozási beruházásokkal.
De a multi behozott egy új szempontot a termelésbe. Kéthavonta a gombócgyár
kötelezően akciót hirdet, és húsz százalékkal olcsóbban adja a terméket. Ilyenkor
fölfut a gyártás, s közben eltűnik a haszon. A multi szórólapjáról nem derül ki, hogy kinek a tárcáját terheli a kedvezmény. Ott van a hazai dinnye mellett, amelyet a beszerzési ár alatt kínálnak, mert nagy a verseny.
Mindeközben a jóságos politikusok újabb akciókon törik a fejüket.
Rovat: VÉLEM ÉN