Szerintem éppen úgy szakma, mint a boltos vagy a vízvezeték-szerelő, lebukik, ha nem üti be a gépbe a vásárlást, nem ad számlát, ugyanúgy nehéz megmagyarázni egy rendőri megállítás után, hogy a tizenhat afgán hogyan került a raktérbe, és hová tartanak. Kicsit nagyobb a nyomozás meg a bíróság esélye, de éppen ezért jóval nagyobb haszonkulccsal lehet működni. Be van árazva a börtönbüntetés rizikója.
Itt nem a kerítést rohamozó, rendőröket dobáló egyszerű menekültekről van szó, hanem azokról, akik odahaza élhetnének átlagos színvonalon, de mindenüket pénzzé teszik, s ezzel megvásárolják a szolgáltatást, amely biztonságosan Észak-Európába juttatja őket. Itt rengeteget számít az üzleti tisztesség, a jó hírnév, a kiépített működő kapcsolatok, és a kiérkezettektől visszaérkező referenciák.
Minimálisra kell csökkenteni a lebukás kockázatát. Mindig van lefizethető határőr, vámos, határ közeli lakos, aki ismeri a titkos ösvényeket. Lehetőleg olyan utakon kell közlekedni, ahol kicsi a megállítás esélye. A szerencsétleneket legfeljebb kiutasítják, vagy átkísérik a kerítés másik oldalára, az embercsempész viszont bűnözőnek minősül.
Ez sem túl egyszerű eljárás. Mert amíg az ember elboldogul egy basic angollal a határon meg a szállodában, addig a nyomozás során meg a bíróság előtt jár az anyanyelvi tolmács (kösz EU, kösz Nyugat), és a ritkább keleti nyelvek esetében sokszor heteket kell várni az ügyintézésben emberi jogaink tiszteletben tartása okán. Aztán kap az ember öt-tíz évet, ami soknak tűnik így fiatalon, de előre tudható volt, mit kockáztatunk.
És eleinte sokan voltunk a rendőrség fogdájában, egyre idegesebbek voltak a rendőrnyomozók, mert rengeteg más munkájuk elől szívtuk el mi az energiát. Majd a börtönben is egyre többen lettünk.
És végül fölajánlották, hogy kiengednek, ha hetvenkét órán belül elhagyjuk az országot. És jelentkezünk hazánkban a büntetés letöltése céljából. Meg is ígértük, alá is írtuk. Ebben az országban példamutatóan küzdenek az illegális migráció ellen.