Orbánnak mennie kell.
A tizenkét év óta működő kétharmad teljesen átformálta az országot. Véget kell vetni annak, hogy ellenségként bélyegezzék meg azokat, akik nem Fidesz (Orbán)-hívők. Nem tartható fenn tovább az oligarcha-hálózat, amely átszövi a magyar társadalmat, és a kormány iránt érzett elkötelezettség a siker garanciája. Meg kell állítani azt az ámokfutást, ami a kultúrában zajlik, és be kell fejezni a közszolgálati médiumok egyirányú tájékoztatási gyakorlatát. Be kell szüntetni a teljes idegenforgalmi ágazat meg a bankrendszer lenyúlását jól körülhatárolható körök által. A külpolitikai irányvonalon is igazítani kell, nem lehetünk belső ellenségek a NATO-ban meg az unióban. És kezdeni kellene valamit a szegénységgel, cigánykérdéssel, iskolarendszerrel, egészségüggyel. És az állami propaganda sorosozós, Brüsszelezős, migránsozós primitívségeit is el kell gyorsan felejteni.
A tizenkét éve tartó egypárti hatalomgyakorlás nem egészen felel meg a klasszikus demokrácia-felfogásnak, de a magyarok számára ez kényelmes és elfogadható. A jó király a nép elégedettségét tartja szem előtt, és szeretettől övezve jóságosan gondoskodik mindenkiről. A közbeszerzések és állami beruházások munkahelyeket teremtenek, és ha eközben magyar vállalkozók gazdagodnak, az nagyon is rendben van. A kultúra meg a külpolitika úri huncutság, hagyjuk a politikusokra. Az ellenzék egyszerűen alkalmatlan az országvezetésre. Ha véletlenül, külföldi támogatással, nyernének, akkor a haza nem lehet ellenzékben, válságos időszak következik ránk. Kinek van szüksége alkotmányos válságra, hidak lezárására, utcai zavargásokra?
Orbánnak maradnia kell.