Mindenekelőtt leszögezzük, hogy a címben leírt két szóalak betűrendben szerepel, nem kockáztatnánk meg akármelyiket hátrébb vagy előrébb sorolni a másik rovására.
A két politikai gyűjtőfogalmat a legritkább esetben használják pártok, mozgalmak politikusok magukra (mostanában, régen másképp volt), de annál gyakrabban minősítik a másik oldalt ezekkel a jelzőkkel. Magukra inkább a konzervatív, keresztény, jobboldali, míg a másik oldal a szociáldemokrata, szocialista, progresszív stb. szavakat használja. Tekintsük úgy, hogy a huszadik században ezek a fogalmak erősen lejáratódtak. De nem tűntek el, kicsit megváltozott jellemzőkkel lényegében változatlanul jelen vannak. Emberekben, politikusokban, mozgalmakban, pártokban.
Mindkét csapatnak múltja van, amihez szemérmesen és óvatosan, körülményesen ám nyilvánvalóan visszanyúlnak. Hát igen, nem szép dolog fölvállalni egy ifjúkori karlendítést vagy Che Guevara pólót, de lehet mellékesen csodálni történelmi nagyságokat. Hogy ugyan kiirtott több millió embert, de az ország autópálya-hálózata az ő keze nyomát őrzi, a másik miatt milliók haltak éhen, de megnyerte a világháborút. Emléktúrának álcázott emlékezések és éhségmenetnek tűnő felújításszerű manipulációk a régvolt dicsőségek életben tartására.
Elvben mindkét világnézet (ha nevezhetjük így) legfőbb célja a másik elsöprése, legyőzése, kiirtása. Ehhez mozgalmakba lehet szerveződni, laposra verni a gyanús embereket, háborút indítani, és a saját médiában szemforgatással elítélni az erőszak minden fajtáját.
Alapjában világképekről van szó, amennyiben a vallás szerepéről vallott véleményünk, öltözködésünk, történelemszemléletünk kerül megítélésre, amikor besorolódunk valamelyik táborba, vagy csupáncsak e jellemzők alapján odaminősítenek bennünket.
És az egész fölött ott lebeg egy manipulált néplélek, amely gyűlöl és imád, attól függően, hogy a propaganda éppen merre irányítja. Az egyszerű ember pedig igazodik, akárcsak száz évvel ezelőtt.
