Némiképp értetlenül állunk a fogalom előtt, mert egyszerűen arról van szó, hogy a gazdaság néhány jól kiválasztott szereplőjétől különadót szed be a kormány. Kiköltekeztünk, választási kampány volt, üres a kassza, nagyon kell a pénz.

– Látom, megy a bolt, csak nehogy valami baj történjen vele, írják a salátatörvénybe, és a tulaj fizet.

Marx úr annak idején, a kapitalizmus működését tanulmányozva és leírva, megállapította, hogy a tőke oda megy, ahol jó megtérülés ígérkezik, és ezáltal profitot termel a befektetőnek. Van egy szint, ami fölött megéri befektetni. S nyilván, minél magasabb a profitráta, annál inkább érdemes foglalkozni a dologgal. Ez tisztán látszik abból is – hogy bizonyítsuk a jelenkori érvényességet –, hogy a NER gazdasági elitje szépen rátette a kezét az egész Balatonra meg az idegenforgalomra, valamint az EU-s pénzek áramlásában is tevékenyen elkülöníti a nagyobb hasznot hozó ágazatokat.

Extraprofitról – klasszikusan – akkor beszélünk, amikor a gazdaság valamely szereplője monopolhelyzetbe kerül, avagy a gazdaságpolitika megteremti neki ezt a helyzetet, és pofátlanul nagy pénzeket szakít különösebb tehetség vagy teljesítmény nélkül. Hazai tipikus esete ennek, amikor a tőkés megvesz egy leamortizálódott hőerőművet, kiveszi belőle a helyreállításra kötelezően megőrzendő rekultivációs alapot, majd tisztes haszonnal eladja az államnak. Bárki követheti a példát, csak éppen nincs több eladó hőerőmű.

Hasonlóképpen extraprofit keletkezik, ha valaki olyan módon gázkereskedő, hogy a magyar határon megveszi a külföldről érkező naftát, majd rögtön eladja jelentős haszonnal a magyar félnek. Ugyanilyen módon vettünk a pandémia idején lélegeztetőgépeket és vakcinát, így működik a kaszinóipar, s fölmerül a gyanú, hogy az autópályák koncessziós működtetése is extra nyereséget fog termelni. Igazságérzetünk szerint ezeket jól meg lehetne adóztatni a nagyobb közösség jóléte érdekében.

De nem ezek lesznek megadóztatva, hanem azok, akik gyakorlatilag azonnal tovább tudják hárítani áremelés formájában az egész lakosságra. És akkor még nem beszéltünk a száguldó inflációról, amely úgy zsebeli ki a lakosságot, hogy attól koldul.