Szőcs Géza verscímét vettük kölcsön (alkotó korszakából) a jelenség elemzésének kísérletéhez, amiről előre tudjuk, hogy sikertelen lesz, de hát a miénk is egy vélemény, mint akármely kurátoré, szabadon elmondható.
Demeter Szilárd személyéről és tevékenységéről van szó, amivel a nevezett úriember időnként botrányos kijelentéseket tesz, valamint a kultúra finanszírozásában olyan pozíciókat ural, amelyeket még Babits Mihály is megkalapolna.
Kezdjük onnan, hogy a rendszerváltást megelőző és követő években vált gyakorivá az Erdélyből magyarba áttelepülés, és néha erősen elcsodálkoztunk, hogy az onnan jött értelmes, józan emberek itt szélsőségesen nacionalista pártokhoz csatlakoztak, bennük láttak eszmeiségben és hazafiságban rokon ideákat és politikai elkötelezettséget.
Ez a mi emberünk is elnyomott ám harcosan lázadó kisebbségiként kezdte életét (román csendőr strázsált az utcán, és nem adták ki Wass Albert műveit), majd egyetemi végzettsége után Tőkés László személyi titkára lett, ami szintúgy jó iskola volt egy ambiciózus magyar fiatalembernek.
Itt meg nemzedékéből nem egyetlenként szédítő magaslatokba emelkedett a kultúrpolitika hazafias vonalán, s az irodalmi múzeumtól a nemzeti könyvtárig, az ösztöndíjaktól a támogatásokig sok-sok millióval megalapozott pozíciókat szerzett, és bevallottan orbánista kultúrharcos alapállásból osztja az észt kulturális ügyekben.
Az élő magyar irodalom egyik fele undorodik, másik fele örvendezik, mindig így volt. Demeter kijelentései lecsupaszítva a tartalomra igazak, a jelen művészeinek nyolcvan százaléka eltűnik a jövőben, az alkotók nem ütnek meg minden művükben egységes színvonalat, s így tovább, és nemzetközi mércével mérhető remekműveket kellene a magyar irodalomnak produkálnia. Csak éppen korunk alkotóinak egy része beáll a kórusba, ösztöndíjért folyamodik, másik része hányingerrel elfordul a kliensrendszertől.
Irodalomtanításunk egyik közhelye, hogy a magyar költő és író életében nyomorog, kenyérgondjai vannak, nem kap elismerést, amit szépen kompenzál, hogy halála után emlékművet, szobrot kap, fejezetet a tankönyvekben. És mintha a szűkösség és a nehézségek katalizátorai volnának a remekművek megalkotásának, azok megszületnek.
Mintha Demeter azt üzenné: kövessétek a példát, írók, költők, őrizzétek meg a függetlenségeteket, nyomorogjatok, és írjatok remekműveket.
