Még a hetvenes évek elején történt, igencsak régen, a kádárizmus virágzó éveiben. Már nem kellett direkt diktatúra, és még nem esett az eladósodás és a válság mély gödrébe a rendszer.
Délutánonként hallgattuk a Szabad Európát, leginkább a Teenager party című műsor ment, Cseke Géza olyan kívánságműsort vezetett, amelyben a hallgatók levélben kértek slágereket. A müncheni címre nem volt tanácsos Magyarországról levelet feladni, de külföldi utazásoknál megoldható volt a dolog, soha nem maradt kívánságok nélkül a műsor. Közben félóránként híreket mondtak (ez volt az ideológiai fellazítás, mert a hazai híradásokból ismert eseményeket másként tálalták), de alig figyeltünk rá.
Mígnem a vidéki város fölbolydult, amikor zalaegerszegi jeligével kértek valakik zenét. A megyei lap felháborodott cikket közölt, majd – miután a nyomozás hamar megtalálta a tetteseket a helyi párthatalmasok gyermekei között – látszólag elaludt az ügy. Az ifjúság megfelelő felvilágosítása céljából civil ruhás politikai rendőrtisztek tartottak osztályfőnöki órát az ellenség ármányairól, ahol bármit meg lehetett kérdezni, bátran.
Ott hallottam először Szolzsenyicin nevét, jó kis kampány indult ellene, mert lejáratta írásaival a Szovjetuniót. Akkoriban még úgy gondoltam, hogy az irodalom hatalmas társadalomszervező erő, ha emberek százezrei, milliói elolvassák ugyanazt a míves szöveget, s alakul tőle a véleményük, akkor ezzel a világ is megváltoztatható. A szovjet elvtársak és szövetségeseik hasonlóképpen gondolhatták, mert nem jelentették meg az ellenséges szerzők művet, száműzték, perbe fogták, elhallgattatták őket, mint ezt már utólag olyan tisztán látjuk.
Még emlékszem egy Krokogyil újságra, a szovjet ’Lúdas Matyi’ kapható volt az újságárusoknál, s az egész szám Szolzsenyicin gyalázásának volt szentelve
Aztán hazajöttem vakációra, s a kisváros közkönyvtárában megtaláltam az Ivan Gyenyiszovics egy napja című Szolzsenyicin-remekművet. Az ismerős könyvtáros hölgy kicsit lesápadt, aztán azt mondta: hazaviheted, elolvashatod, de senkinek nem adhatod oda, és nem is mondhatod el, és holnap visszahozod…
