Hogy éppen békevágytól vezéreltetve nem szavazzuk meg Ukrajnának az ötszáz millió eurós segítséget, de ha leveszik az OTP-t a szankciós listáról, akkor igen.
Hogy tízszer annyi lélegeztetőgépet vettek tízszeres áron a pandémia idején, aztán következmények nélkül megsemmisítették a dokumentumokat, számlákat, üzleti szerződéseket.
Hogy Svédországgal annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy nem tudjuk jó szívvel támogatni NATO tagságukat, ellenben ha megindulnának az EU-s támogatások, akkor lehet róla szó.
Hogy lombkoronasétányt lehet építeni a pusztába, hiszen nincs meghatározva a pályázatban, mekkora fák közé épüljön.
Hogy 860 embercsempészt csak úgy rászabadíthatunk Európára.
Hogy ki lehet nevezni valakit az Operaház élére, amikor a pályázati fordulókban se a kollektíva, se a bíráló bizottság nem őt javasolta.
Hogy a kétharmaddal bármikor bele lehet piszkálni a választási törvénybe, hogy senki másnak ne legyen esélye.
Hogy úgy lehet akkumulátorgyárakat építeni, hogy a lakosságnak nincs beleszólása.
Hogy megint előveszik a jól bevált félelemkeltést. Karácsony Gergely egy mellékmondatban azt mondja, hogy hadban állunk. Lényegében bírálható a mondás, mert az oroszok szerint csak különleges művelet zajlik, némi nácitlanítás, a NATO óvakodik a beavatkozás látszatától is, az ukránok pedig úgy definiálnak, hogy idegen csapatok tartózkodnak hazánk földjén, bombáznak és gyilkolnak, tehát ez háború. A propagandagépezet a félmondatból háborúpártiságot farag, szemben a kormány békepártiságával. Ezek belesodornák az országot a háborúba, harctérre küldenék ifjúságunkat. Mondják ezt azok, akik a háború miatt különleges jogrendet vezettek be és rendeleti kormányzást.
Bodor Ádám Sinistrájában oktatják a zónába érkezőket: a denaturált szeszt meg lehet inni, ha átszűrjük faszénen. Ha nincs faszén, a kabátujj is megteszi. Eleinte hánysz tőle, de aztán megszokod.
