Keressük az aljas és a zseniális fogalmának közös metszetét, mert kell lennie.
Kezdjük ott, hogy a címben írt szavak használatának tekintetében komoly eltérések vannak a magyar kormányzó pártok és az idelátogató pápa gyakorlatában. Talán a békepártiság lenne a közös fogalom, de pechünkre itt is hatalmas a differencia. Azt a kérdést mindenképpen föl kell tenni: hová álljanak a katolikusok.
A római pápa a hét végén Magyarországra látogat, várhatóan százezrek lesznek kíváncsiak az általa celebrált szentmisére. Ezzel párhuzamosan a kormánypárti civil szervezetek már régóta indítanának egy újabb békemenetet, de a pillanatnyi gazdasági helyzetben félő, hogy mozgósulnának az ezzel kevésbé egyetértő tömegek, különösen a bűnös Budapesten, és a békés békemenet nyugdíjasüvöltésbe fulladna oda-vissza. Erős a kockázat. Kivéve akkor, ha ez a kormánypárti demonstráció katolikus rózsafüzér körmenetnek látszik oldalnézetből. Ugyan nem lehet mindenféle jelszavas táblákat a magasba emelni, de ellentüntetők sem fordulnak elő ilyen esetben.
Kiváló gondolat. Ha százezrek vonulnak a misére, akkor kormánypárti siker, Soros és hazai eltartottjai besárgulnak, hogy ekkora OV támogatottsága, ha meg a pápa ragaszkodik a korábban sokszor kifejtett véleményéhez migráns-, buzi-, gender- és békeügyekben, és ott elő is adja, Ha százezrek vonulnak a misére, akkor kormánypárti siker, Soros és hazai eltartottjai besárgulnak, hogy ekkora OV támogatottsága, ha meg a pápa ragaszkodik a korábban sokszor kifejtett véleményéhez , akik odafigyelnek a nagytiszteletű egyházfő szavaira, még ha nem is értenek vele egyet. Mert véleményszabadság van, és politikai kérdésekben nem a dogmatika dönt, hanem az, akinek kétharmada van.
A politikai hasznot és a pillanat uralását ne feledjük.
Kormányzó pártjaink és kiszolgáló szószólóik egyre inkább demens vénembereknek tűnnek, akik elfelejtik mára, mit mondtak tegnap. Vagy csak egyszerűen gazemberek?
