Amikor a kétharmad arctalan szavazógépe egyöntetűen kinyilvánítja, hogy a svédek NATO-csatlakozását egyszerűen nem képes támogatni, mert sértett állapotban van a kijelentések miatt, amelyeket a svédek tettek az elmúlt években. Ha a NER tizenhárom évén belül lett volna egyetlen szavazás, amikor nem a központi akaratnak megfelelően szavazott volna akár csak egy-két képviselő, akkor nem lenne értelmezhetetlen az ellenálló magatartás.
Meg a pedagógusbér. Ugyebár a magyar kormány nem engedi az iskolába és az óvodába az LMBTQ propagandát, nem kér a migránsok szétosztásából, és megvédi rezsicsökkentés vívmányait, valamint békét akar mindenáron – és ezért bünteti az Unió szankciókkal. E szankciók egyike, hogy visszatartják azokat a pénzeket, amelyekkel rendezni lehetne a pedagógusbéreket. Ez így kompletten felépítve, és cseppnyi ukránellenességgel megfűszerezve egy ordas nagy hazugság, amin minden gondolkodó ember átlát. De nem kötelező gondolkodni. Sőt.
Ellenben elítélünk mindenfajta hazugságot. Különösen azt, amely lassan két évtizede önleleplezően kiállt, hogy éjjel meg nappal, reggel meg este gyakorolta egy veszélyes személy.
Az Unióval meg a tanárokkal szemben zajlik egy zsarolási folyamat. Természetesen hit és elkötelezettség kérdése annak eldöntése, hogy ki zsarol kit. A tanárok tömegesen felmondanak, és összeomlik a közoktatás rendszere, vagy eldöcög tovább miközben a pedagógusok kapnak tíz százalék béremelést a huszonöt százalékos infláció idején, s ezáltal röpke öt év alatt felére csökken reálértékben a bérük.
Vagy az Unióval folytatott kötélhúzás vesz olyan fordulatot, hogy a kormány végre átalakítja a közbeszerzési és pályázati rendszert, hogy nehezebb legyen lopni az uniós pénzekből, vagy addig-addig fekszik keresztbe minden közös döntést kívánó lépésnél, míg Brüsszel megunja, és létrejön a kétsebességes Európa.
A hazugság–igazság vonalon nálunk van egy törés, amelynek megtalálása után megszűnik a tartalom realitása.
