Elém ugró reklám különböző oldalakon éppen az ízületi kopások és gyulladások ellenszerét kínálja jó magyarsággal. Gondolom, valami fordítóprogram műve a címadás, a szerkesztőknek semmi köze hozzá.

Ugyanezen internetes újság két cikke egymás mellett, az egyik az oroszok győzelmét jósolja a háborúban, a másik az ukránokét. Itt már a szerkesztő is figyelhetett volna jobban. De az is lehet, hogy a kiegyensúlyozottságra törekedett.

S ugyanígy olvasok naponta az Európai Unióról olyanokat, hogy soha nem látott válságban van az illető szerveződés, napjai meg vannak számlálva, annyiféle nemzeti önérzet, vallás, politikai akarat és személyes becsvágy szabdalja. Mellette meg, hogy Magyarország ebben a pusztuló közösségben mennyire demokratikus és sikeres. Ha sereghajtók vagyunk is mindenféle statisztikák szerint, azért önérzetben verhetetlenek vagyunk.

Meg a szankciók. Hol sikeresek, hol meg sikertelenek. Már a gazdasági szankciók, mert a politikailag működők alig követhetők. Ha nyugati irányban nincs fogadókészség, akkor utazhat a külügyér kelet felé. De bizonyos szankciók igencsak működnek, a saját bőrünkön érezzük, hogy nem jönnek a brüsszeli pénzek, meg a magyar egyetemi hallgatók, kutatók, tudósok éppen kiesnek az Erasmus programból. (Bár ezek nem Oroszország ellen irányulnak, de minket tesznek tönkre.)

Tájékozódásunk ellenszere a tájékoztatásunkra létrehozott sajtó.

Nyilván az írott sajtó dominanciája idején is volt elfogultság és irányított propaganda, meg álhírek és papagájkommandó, a 90-es években arról panaszkodott az értelmiség, hogy legalább két újságot kell olvasni, két híradót nézni, hogy valahol a kettő között meghúzzuk a valóság képzetét. Most olyannyira felszabadult a hírpiac, hogy a valóságot fedi el a sok manipulált híradás.

Valamikor a múlt század derekán állapította meg a nyelvtudomány, hogy a tudományos nyelv annyira eltávolodott a köznapi beszédtől, hogy csak a szakmabeliek értik egymást, s az a kitüntetett helyzet állt elő, hogy ebben a kommunikációban szerző és olvasó gyakorlatilag fölcserélhető.

A kommentelhető internetes véleményoldalakon mostanra ugyanaz a helyzet állt elő, a szerző és a kommentelő ugyanazt fogalmazza meg, s aki más véleményen van, azt kipenderítik onnan. És hamarosan eljutunk a kiberfejlettségnek arra a fokára, ahol és amikor a gépi intelligencia is össze tud rakni egy kormányzati véleménycikket. Bár az is előfordulhat, hogy a mesterséges intelligencia már lehagyta őket.