Az vagyunk, vagy éppen a legjobb úton járunk, hogy azzá váljunk. Középhatalmi státuszunk csak erősödik. Időnként az élre törünk: világelsőként találtuk ki, hogy Soros György kiváló ellenség (nincsenek hadosztályai, és az általa gründolt alapítványok szépen betilthatók), mi fedeztük fel a migrációban rejlő kommunikációs lehetőségeket (miközben százezerszám szállítottuk őket a déli határról Ausztriába, valamint a határkerítéssel fellendítettük az embercsempészeti iparágat), s mi indítottuk világhódító útjára az illiberalizmus politikai fogalmát.
Ennek a Debrecen mellett épülő kínai akkumulátorgyárnak nagy jelentősége lehet az ország jövőjének szempontjából. Nem csak azért, mert a tisztább, környezetkímélőbb közlekedés felé halad a világ, és az energiatárolásban is haladunk valami felé, amiben az akkumulátorok szerepe egyelőre kikerülhetetlen, hanem a demokrácia állapotának megméretésében is.
Mintha a rendszerváltást megelőző években járnánk. Két ország politikai-gazdasági vezetése megállapodik egy hatalmas energetikai beruházás megvalósításában. Közben egy kicsit el kell terelni a Dunát, tájat átalakító (károsító) hatalmas építkezésbe kell kezdeni, természetesen (megnyugtatásul) a kor színvonalán, és a környezetvédelmi hatásokra is odafigyelve. És a nagyberuházás egyszerre politikai megosztó kérdéssé válik. Mindenki Duna-szakértő, aki ellenzi, és a kormány mellé állás fejezi ki az aktuális hatalom erőpolitikájának ingatagságát. Rendszerváltó témává vált a Duna, függetlenedett a szakmai kérdésektől, egyszerűen arra redukálódott a polgári választás: ide vagy oda állsz.
A debreceniek felháborodását, miszerint őket nem kérdezték a beruházás megkezdése előtt, országos érdeklődés kíséri. Már az ellenzéki pártok ügyesen odaálltak a tiltakozók élére, hogy aláírást gyűjtsenek egy helyi vagy országos népszavazás kiírásához. De – egyelőre úgy tűnik – nem az ellenzék és a kormánypártok szokásos csetepatéja körvonalazódik, hanem az a kérdés, hogy a hatalom bármit megtehet-e, vagy van egy pont, ahol a népesség már nem hagyja, hogy fát vágjanak a hátán. Gyakran mellécsapnak.
Többféle megoldása lehet a kialakult helyzetnek. Kudarcba fullad az aláírásgyűjtés, netán a választást engedélyező bizottság mindenféle alkotmányos hibákat talál a kérdések felvetésében, és ha eljut a helyi népszavazásig a dolog, akkor nem mennek el a megdolgozott hívek, és érvénytelen lesz az egész.
Ahhoz, hogy a kezdeményezés legyőzze az egész Fideszt, és megálljon a beruházás, csoda kellene. Hiszünk-e még a csodában? Úgy ne járjunk, mint Bős-Nagymarossal: a Dunát is elterelték, és az áramtermelés hasznából sem jut nekünk.