Képzeljük el, hogy valamelyik izraeli napilap megpróbálja meggyőzni olvasóit a sertéshús fogyasztásának előnyeiről, vagy a Vatikán hivatalos lapjában megjelenik egy reklám az abortusztabletta korszerű felhasználásáról.
Nem folytatom a sort, vannak józan ésszel elképzelhetetlen dolgok, felesleges ilyeneken agyalni, hacsak nem a humor irányába törekszünk, és a Kopaszok Magazinjában elhelyezzük a hajkefe-reklámot.
Magyarországon azonban minden elképzelhető, sőt az ellenkezője is.
Például a Népszava mint egyetlen vállaltan baloldali napilap életben maradása kormányzati segítséggel. Reggeli sajtószemlém egyik állomása, amikor több napilap címeit végigfutom, s elém ugrik a kormányzat reklámja, amely szerint a szankciók tönkretesznek bennünket, nem vetnek véget a háborúnak, ellenben nekünk rekordmagas inflációt okoznak, és mindez Brüsszel bűne. S maga a lap nagyobbrészt ezek ellen a kijelentések ellen küzd szinte minden cikkével.
Leleplezi a kormány machinációit, a Fidesz hazugsággyárát, a Göbbels-i hírhamisító és demagóg kommunikáció fasisztoid jellegét, valamint az orosz propaganda hatásait a magyar (KESMA) sajtó nyelvhasználatára és hazugságaira. Logikusan érvelő publicisták a józan ész eszközeivel megsemmisítik az összes ferdítést, leleplezik az álhíreket, és megfejtik a mégis működőképes rendszer ördögi mesterkedéseit.
Tudom, persze, kormányzati támogatás nélkül megszűnne ez a lap, vélhetően a kiegyensúlyozottság és az esélyegyenlőség látszatának fenntartása folyik, mintha az európai értékek szem előtt tartása lenne a felvilágosult cél. És mégis agyrém, hogy kormánypropaganda folyik az ellenzék csapjából is.
A konzervatív, jobboldali, keresztény, illiberális (stb.) rendszer földbe döngölte, ellehetetlenítette természetes ellenfelét, de megsemmisítenie nem lenne célszerű, elég, ha naponta megalázza és nevetségessé teszi.
Nem vagyok naiv, értem, hogy valamiféle kompromisszum eredménye a mesterséges életben tartás, és mégis valami feneketlen mély cinizmust látok abban, hogy lenyeletik a gusztustalant a támogatásért.
Megjegyzés: a múlt századból ideöregedett cikkíró nincs egészen tisztában a mechanizmussal, amely a neten – például a Youtube-on – elhelyezi a reklámokat. Azaz, a látszat ellenére, nem ítéli el a Népszava szerkesztőit, tudja, hogy a konkrét reklám ügyében vétlenek. De, mégis, ragaszkodik ahhoz, hogy lényegében igaza van.
