A 94-es választások után az egyik legszellemesebb reakció az volt, hogy egy farkaskutyát is megválasztottak volna, ha MSZP színekben indul. Onnan jut ez eszembe, hogy a mostanság megtartott időközieket rendre és sorra nyerik a Fidesz jelöltjei. Miközben ekkora drágulás és életszínvonal-romlás nagyon régen nem volt, és természetszerűen az éppen hatalmat gyakorlók szoktak megfizetni népszerűtlenséggel a romló viszonyokért. Demokráciákban.
Elemzői alapvetés, hogy a választópolgárok által megszavazott személyek és százalékok végtelen bölcsességről tanúskodnak, és a demokrácia alappillére, hogy mindenki tiszteletben tartja ezeket az eredményeket. Bár számos példát tudunk arra, miképpen lehet ezeket manipulálni és ezekkel visszaélni.
Azzal az illúzióval régen felhagytunk, hogy amikor személyek közül választ a nép, akkor az emberileg értékesebb, jobb, alkalmasabb jelölt győz. Mostanság, a párthátteret is figyelembe véve, a reklámszakmából ismert fogások, trükkök, manipulálások és aljasságok profizmusa dobja ki a végeredményt.
Ha és egyértelműen igaza van a többségnek, akkor az a kérdés, vajon miért szavaznak ilyen helyiérdekű időközi választásokon a kormánypárti jelöltre. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy az ember biztonságra, nyugalomra, kiszámíthatóságra vágyik. A kétharmad ezt biztonsággal ígéri. Megszűnt az a korábbi idegesítő gyakorlat, hogy négyévente el kell törölni a múltat, félbehagyni a másik által megkezdett beruházásokat, elszámoltatásokat kezdeményezni, beváltani a kampány néhány felelőtlen elemét. Megy a szekér, ahogy megy, a másik oldal sem csinálná jobban, akkor meg minek reszkíroznánk a váltással járó felfordulást?
Ha pedig eltekintünk a racionális magyarázattól, akkor próbálkozhatunk a vallásos rajongás jellemzőinek fölmérésével.