Élünk benne kellemesen, bármikor kivonulhatunk, ha éppen elegünk lenne belőle, de máshol sem lehet jobb a helyzet. Kényelmet és jó érzést nyújt, ígéri a könnyebb és kellemesebb holnapot, amelyben mindig ünnep van, vagy eljövetelének várakozása. Szelíden rábeszél, fölvilágosít, informál az aktuális irányzatokról, és buzdít az egészségesebb, jobb, minőségibb életre. Tájékoztat megtakarítási lehetőségekről, a spórolás általános igényét kiszolgáló módon segít, tudományosan igazolt életviteli tanácsokkal lát el. Ezen kívül gyűjtésre ösztönöz, hűségre szoktat, közös játékra hív.
De néha idegesítően tolakvó, belenyúl a hétköznapi szokásainkba, fölborítja előzetes terveinket, kihasználja gyengeségeinket. Gyakran elcsábít olyan irányokba, amelyeket utólag megbánunk vagy szégyellünk. Ilyen az együttélés. Mindig aktuális, előrelátó, gondoskodó, minden létező és titkolt igényünkre reflektáló. Olvas a vágyainkban. Alakít bennünket, és mi is alakítjuk őt, szimbiózisunk megbonthatatlan.
Ugyan csak egy darabra van szükségem, de ha négyet veszek, akkor a negyediket ingyen kapom. Hát nem megéri? Ha tízezer felett költök, akkor kapok egy piros pontot, amit beragaszthatok a könyvecskémbe, és ha összejön tíz darab, akkor beválthatom szakácskönyvre, amely könyvespolcom dísze lesz. Ha levágom a margarinról a címkét, és elküldöm a gyártónak, akkor sorsjátékban vehetek részt. Hűségkártyát ad, kedvezményt csak nekem, látványos dekorációkkal kedveskedik.
És sehol semmi pártpolitika.
Szalámiból, húskészítményből százféle, ugyanennyi fajta tejdesszertből választhatsz, a gyümölcsök közül kiszeded a legszebbeket. Miénk a választás teljes szabadsága. Kisebb tumultus alakulhat ki az akciós termékek körül, de nincs hisztéria. A nyugdíjasok úgy járnak ide, mint a múzeumba, csontjaikban a régi sorban állások emlékeivel.
Csupáncsak az az egy zavaró tényező marad, hogy: mit kezdjünk azokkal, akik kimaradnak a fogyasztói társadalom áldásaiból?