Csak jót és szépet mondani, ez volna a cél. Legalább a mieinkről.
Sokadszor jósolom meg, még a vasárnap bekövetkező szavazás eredménye előtt, hogy a hülyeség csak fokozódni fog. Nem tök mindegy, hogy ki veszít, a fél ország letargiába fog süllyedni, és a győztes is egy felfokozott gazdasági válság közepében találja magát. Győz a hétköznapi kisember, aki odaírja a kommentek közé káromkodás formájában az elrontott életét.
Demokratizálódott a sajtó. Nem pontos a kifejezés, mert a valódi sajtó eltűnt a nyomtatott forma visszaszorulásával, eltűnésével, s ami a helyébe lépett, az még alakulófélben van. Nem csak arra gondolok, hogy a hírközlés egy iparág volt, amelyben képzett emberek kritikus során ment át egy újságcikk, mielőtt nyomdafestéket látott, s nagyhírű lapok alakítói lehettek a politikának, hanem valamiféle felelősséggel működött szerkesztő és újságíró az olvasóközönségének kiszolgálásában.
Ehelyett most van egy korai vadkapitalizmus a hírek világában, kontroll és szabályozás nélkül megfogalmazzák sokan a véleményüket, és ezen a piacon az olvasottság (megtekintés) a verseny célja. Az aranyos kiscica, ahogy feldönti a tejesköcsögöt, vetélkedik a szakmájában elismert akadémikussal. Ne is mondjam, ki nyer ma. Folyik egy nagyon lassú hierarchizálódás, elválik az értékes a talmitól, de a hétköznapi gondolkodás (vagy gondolkodni nem akarás) behozhatatlan előnyben van.
A politika még ezen felül ráült erre a formálódó nyilvánosságra, és a legrosszabb tulajdonságokat erősíti. A véleménybuborékukba zárt hétköznapi emberek körülbelül a barát vs. ellenség felismerő rendszerek intelligenciájával megszűrt híreket kapják aszerint, hogy azelőtt mire voltak kíváncsiak.
A véleménybuborékok működésére a legjobb példa a Marosvásárhely közelében talált megégett szavazólapok értékelése a kétféle megközelítésben. Mindkét oldal bizonyítottnak látja, hogy a másik fél által elkövetett provokációról van szó (mert kinek is állna érdekében?), és a választók fejében leragadt rögeszmék megbolygatása a célzott eredmény. Jelentem, minden oldal csak erősödött hitében a malőr után, a nyomozás hosszan el fog húzódni, és semmilyen eredményre nem fog vezetni. Valamint minden gondolkodó ember számára világos, hogy a levélszavazás meglévő gyakorlata rengeteg visszaélésre nyújt lehetőséget. Ami vagy így marad, vagy változni fog. Melyikben reménykedjünk?
