Rég elfelejtett katonakorom egyik népi és szakmai fordulata volt, hogy maga olyan,
mint a cirkuszosló, a kockacukrot elfogadja, aztán basic táncolni. (A bézik-nek
ejtendő angol szó az előző mondatban csupán arra szolgált, hogy az eredeti mondás
alpáriságát valahogy elkerüljem, és mégis autentikus maradjak.)
Mostanában, hogy egy-egy ősfideszes el-elszólja magát Lölő ügyekben,
elgondolkodtat az: miképpen működik a betanított rendszerhű beosztott. Mert
egyértelmű, hogy például Brüsszelben nem csak a megválasztott képviselők
dolgoznak, hanem vannak mögöttük háttérintézmények, jogászok, irodavezetők,
hivatalnokok, titkárok. A kérdés az: mennyire kell egy ilyen állásban igazodni?
Például szabad-e nevetni, ha elmesélnek egy Putyint figurázó viccet? Vagy
ebédelhet-e az alkalmazott valamelyik svéd kollégával, amikor annyira haragszunk a
svédekre, hogy nem engedjük őket a NATO-ba. A melegpartin szégyen-e bevallani a
magyarországi hátteret, miközben a gyermekvédelmi törvény európaiságát szidják
körülöttünk?
A kormánypárti képviselők hol hangosan szidják az uniót, hol megszavazzák a közös
állásfoglalást, hol távolmaradnak a voksolástól, és ebből a diplomácia nyelvét értők
messzemenő következtetéseket vonhatnak le. De a józan gondolkodású egyszerű
alkalmazott elismételheti-e azokat a hülyeségeket, amikkel a külügyminiszter eteti a
sajtót meg a közvéleményt? Az egyik lehetőség, hogy annyira jól meg vannak fizetve,
hogy pirulás nélkül beleállnak a marhaságba, mintha hinnének benne. De ott is
szövődnek barátságok, rendeznek bulikat, társasági eseményeket, és ott vajon
levehető-e a butaság álarca? Milyen a helyes viselkedés egy brüsszeli melegpartin,
hazánk homofób képviseletével? Vagy hinni kell a vezérben, mint Istenben, és
hitkérdésekben nincs kérdőjel. Vajon tagja-e az alkalmazott a
propagandagépezetnek vagy lehet önálló véleménye?
A cirkusz (állítólag) a pillanat uralásából áll. Lezuhan-e az artista, röhögünk-e a
bohócon, elővarázsolódik-e a nyuszi a cilinderből. A cirkuszoslovak pillanatnyilag
vígan ropogtatják a kockacukrot, és táncolnak az egyre harsányabb zenére.
Rovat: VÉLEM ÉN
