Izrael, ha legyőzte a Hamaszt, kénytelen lesz Gázában biztonsági intézkedéseket bevezetni. Minden utcára, térre kamerákat telepíteni, minden telefont lehallgatni, mindenkit folyvást ellenőrzés alatt tartani. Eddig is ez volt, mondhatnánk az előzmények ismeretében, és mégis megtörtént, amitől most szenvednek. Épültek a rakétagyárak és kilövők, folyt a harcosok képzése, készülődés a nagy meglepetésre.
Képzelük el, hogy kétmillió potenciális terrorista él az országunkban, bármelyik bármikor fegyvert ragadhat, és mészárlásba kezd. Hogyan lehet ezt megkadályozni?
A NATO-nak meg Európának meg a civilizált világnak nem fog tetszeni a megoldás. Ha már kiirtani nem lehet, meg kell próbálni féken tartani. Terrorra terror a válasz. A művelt világ kicsit elfordul, nem akarja látni az erőszakot. Még ha jogos, akkor se.
A jövőt megelőlegező palesztinpárti tüntetések cseppnyi hagyományos antiszemitizmussal spékelve, ez a jelen, nehéz dilemmák következnek a gondolkodó humanista emberek reflexióiban. Lehet-e körházakat bombázni csak azért, mert esetleg terroristák fészkeltek be az alagsorba? Hányszoros áldozatszámig jogos a bosszú?
Lesz itt egy olyan új világ, ahol idegenként bolyongunk, elcsúszik egymástól erkölcs és politika. Ha eddig azt hittük, hogy valamilyen viszonyban vannak egymással, föl kell találnunk egy új módszertant, és számolnunk kell azzal, hogy minden relativizálódik.
Innen nézvést az északír konfliktus meg a székely autonómia a tündérmesék kategóriájába tartozik.
Rovat: VÉLEM ÉN