A közgyűlésen az MTA-t az elmúlt hat évben vezető Freund Tamás szerint arra, hogy a nemzet szolgálatára napokon belül felesküdő új kormány és a tudományt 200 éve képviselő nemzeti intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia között a kapcsolat jó irányba – a közös szolgálat, a partneri viszony irányába – indul el, biztosítékot jelenthet, hogy a Tisza Párt elnöke, a leendő miniszterelnök, valamint a tudományért és technológiáért felelős leendő miniszter is elfogadta az Akadémia meghívását az ünnepi közgyűlésre.
Freund TamásFotó: mta.hu / Szigeti Tamás
„Széchenyi István és társai Akadémiánk létrehozásával szellemi irányt is kijelöltek, amely szerint a tudás nem önmagáért való, hanem a haza javát kell szolgálnia; a kutatás nem elszigetelt, hanem közösségbe ágyazott tevékenység, a műveltség pedig nem dísze, hanem megtartó ereje a nemzetnek” – mondta Freund Tamás. Az Akadémia előtt álló feladatokról pedig úgy vélekedett, azok ma sem kisebbek, mint alapításakor voltak: – „Sőt talán még nagyobbak. Korunk a maga gyors technológiai változásaival, járványokkal, klímaválsággal, fenntarthatósági kényszerhelyzettel, társadalmi és geopolitikai megrázkódtatásokkal minden korábbinál sürgetőbben teszi fel a kérdést: képesek vagyunk-e tudásunkat közös javunk szolgálatába állítani? Képesek vagyunk-e úgy megőrizni önazonosságunkat és önrendelkezésünket, hogy közben nyitottak maradunk a világra és a megújulásra?”
A most záruló hatéves ciklusról mérleget vonva Freund Tamás arra emlékeztetett, hogy az Akadémia 2018–2019-ben olyan súlyos veszteségeket szenvedett el, melyeket Lovász László és az Akadémia akkori vezetésének heroikus erőfeszítései ellenére sem lehetett megakadályozni. A veszteség az Akadémia önmeghatározását, közéleti pozícióját, lelkiállapotát is próbára tette. Éppen ezért volt történelmi jelentőségű a 2019 decemberében megtartott rendkívüli közgyűlés.
Mint elmondta: „az akkor elfogadott küldetési nyilatkozat fogadalomként is értelmezhető, amely kimondta: megváltozhatnak a körülmények, elvehetnek tőlünk intézményeket, forrásokat, lehetőségeket, de nem vehetik el tőlünk a hivatásunkat. Vezetőtársaimmal ebben a szellemben vállaltuk a megtépázott, de meg nem tört Akadémia vezetését. Meg kívántuk mutatni, hogy a megváltozott helyzetben is meg lehet őrizni az Akadémia méltóságát, hogy nem bénít meg bennünket a veszteség, nem oszt meg a politikai bizalmatlanság, és meg lehet úgy őrizni és újítani ezt a nemzeti intézményt, hogy közben megtartja önbecsülését, és hű marad történelmi küldetéséhez. Reményeinket erősítette, hogy
a közvélemény-kutatások ekkor is azt jelezték: minden támadás, konfliktus, közéleti feszültség ellenére a Magyar Tudományos Akadémia maradt a legnagyobb társadalmi bizalmat élvező közintézmény.
De akiben bíznak az emberek, annak a felelőssége is nagyobb.”
Az MTA leköszönő elnöke az elmúlt hat év eredményeit összegző rövid számvetésében az elmúlt évek egyik legnagyobb reményű kezdeményezésének nevezte a Középiskolai MTA Alumni Programot. Mint mondta, több mint 1600 kutató fejezte ki csatlakozásával felelősségérzetét aziránt, hogy a következő nemzedékekhez személyesen is eljuttassa a tudomány szeretetét, tapasztalatait, a kutatás módszertanából fakadó hitelességét. Ez a program a jövő közgondolkodását formáló befektetés.
Kitért arra is, hogy az MTA doktora cím mellett elindult az egyetemi, kutatóhálózati és ipari kutatóhelyek minősítése, az MTA Kiváló Kutatóhely program. Sikeresen működnek az Akadémia kiválósági pályázatai, ösztöndíjai, köztük az új nemzeti programok.
Freund Tamás úgy fogalmazott: „az Akadémiát ugyanaz a nemzeti akarat hozta létre és élteti immár kétszáz éve, amely időről időre megbízást ad az ország kormányzására.
Az Akadémia a nemzet akaratából nem szolgálója, hanem partnere a mindenkori kormányzatnak a közjó érdekében kifejtett tevékenységében.
Felelősségünk a tudományos ismeretek és tapasztalat rendelkezésre bocsátása, a felelősségteljes és konstruktív kritika, de nem a döntéshozatal. Az elmúlt hat évben ezt következetesen képviseltük, és sérelmeink ellenére sem hanyagoltuk el nemzeti kötelességeinket. Nem rajtunk múlt, hogy a közpolitika és a tudomány partnersége nem tudott kibontakozni, közmegelégedésre működni.”
Bizonyosnak nevezte, hogy az Akadémia élén az új vezetőkkel, felelősségvállalásra kész, konstruktív partnere lesz az új kormányzatnak a magyar tudomány és felsőoktatás valamennyi sürgető problémájának megoldásában. „Az elmúlt hat év alatt megőriztük készségünket és alkalmasságunkat arra is, hogy szerepet vállaljunk a kutatóhálózat stabil, kiszámítható, a legmagasabb minőségi elvárásokat is kielégítő működtetésében és fejlődésében.
Az Akadémia és az általa mozgósított magyar tudósok, kutatók és szakemberek minden olyan szakpolitikai és társadalmi kérdésben rendelkezésre állnak, amelyben a tudományos ismeretek nélkülözhetetlenek a politikai döntéshozatalhoz és a társadalmi párbeszédhez” – mondta. A hatékony feladatellátáshoz szükséges társadalmi beágyazottságot szerinte igazolja a Medián által végzett legfrissebb közvélemény-kutatás is, amely megmutatta, hogy miközben az elmúlt években számos közintézmény jelentősen vesztett a társadalom előtti hitelességéből, az Akadémia továbbra is őrzi vezető helyét, a legnagyobb közbizalomnak örvend. Hasonlóan fontos visszaigazolás, hogy a magyar kutatók is nélkülözhetetlennek és fontosnak értékelik az Akadémia létét, szerepét, és nagyon sokat várnak tőle a jövőben is.
Freund Tamás köszöntője ide kattintva olvasható.
Magyar Péter leendő miniszterelnök szerint nem megszokott, és napjainkban legtöbbször aggodalmat szül a tudományos közösségben, ha politikust látnak köreikben. „Szeretnék megnyugtatni mindenkit: ez nem az Önök hibája, az elmúlt tizenhat év bőven adott erre okot. Pedig nem is volt ez mindig így: volt idő, amikor a politika sokat vitte előre a tudomány ügyét” – mondta.
A leendő kormányfő azt mondta,
nemzetünket a legnehezebb, legemberpróbálóbb helyzetekből is a kiművelt emberfők vezetik ki,
és akik ezt lehetővé teszik, azok minden tiszteletünket megérdemlik. Az Akadémia megalapítása körüli éveket sokan a reformkor kezdeteként tartják nyilván. Ma, 200 évvel később újabb korszakhatárhoz értünk. Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy végrehajtson egy valódi rendszerváltást, és ebben a tudománynak és a tudósok közösségének fontos szerepe lesz.
Magyar PéterFotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Magyar Péter emlékeztetett arra, hogy Szent-Györgyi Alberttől Karikó Katalinig, Neumann Jánostól Krausz Ferencig sok tudományos kiválóság útja indult Magyarországról. Hangsúlyozta:
„Közösen kell dolgoznunk azért, hogy egy szabad, megfelelően megbecsült tudományos szférában megérje legkiválóbb intellektuális utánpótlásunknak itthon kamatoztatnia a tehetségét.”
Felidézte, hogy 1990 májusában, harminchat évvel ezelőtt Antall József a rendszerváltás utáni első miniszterelnökként szólt az MTA 150. közgyűléséhez, ami akkor szintén tisztújítás előtt állt. Akkor két kiváló történész, Kosáry Domokos és Szabad György voltak a jelöltek. Az akadémiai elnök végül Kosáry Domokos lett, Szabad Györgyöt pedig nem sokkal később az Országgyűlés elnökévé választották.
A frissen hivatalba lépett miniszterelnök ezt kérte akkor az Akadémia Közgyűlésétől és vezetésétől: „Mindent kövessen el az Akadémia, hogy a tudomány, a tudományos élet és a kutatók közötti igazságot szolgálja, ne maradhassanak ki nagy tudósok a testületből, s ne kerülhessenek be arra érdemtelenek.” Antall József az Akadémia szellemisége előtt tisztelegve megígérte, hogy kormánya nem irányítói, hanem koordinálói szerepet vállal az Akadémiával való együttműködésben.
Magyar Péter szerint „szomorú, de szembe kell nézni a ténnyel, hogy a tudományos, kutatói szféra az elmúlt évek és évtizedek politikai kurzusainak a kárvallottjává vált. Az antalli hozzáállás az utóbbi tizenhat évben szinte nyomtalanul eltűnt a magyar kormányzat filozófiájából. A kormány inkább ellenségként, mint partnerként kezelte a tudományos közösséget. Hasonlóan más társadalmi alrendszerekhez, az akadémiai szférában is irritálta a hatalmat az autonómia. A kritikai gondolkodás, a valóság tényszerű feltárása, az adatvezérelt érvelés sem volt kívánatos a döntéshozatal számára. Az akadémiai szféra maga alá gyűrésétől remélték, hogy eltéríthetik, engedelmességre kényszeríthetik vagy akár el is lehetetleníthetik a nekik nem tetsző kutatókat vagy szakterületeket, a számukra kedveseket pedig felemelhetik. Az akadémiai képviselőkkel folytatott egyeztetések álságosak voltak, és nem is törekedtek egy mindenki számára kedvező kompromisszumos megoldás elfogadására. Erőből lenyomták akaratukat az akadémiai világ torkán, melynek fontos bizonyítéka volt az akadémiai kutatóhálózat 2019-es erőszakos átszervezése – a tudósok megkérdezése, bevonása nélkül, az érdemi egyeztetés teljes mellőzésével.”
A leendő miniszterelnök azt mondta: e hónapban felálló kormánya tudja, hogy komoly strukturális és szemléletbeli változásra van szükség a kormányzati tudománypolitikában.
Kiemelt prioritásként kezelik a szektor kihívásait és nemzetstratégiai potenciálját. Ezért is hozzák létre a Tudományos és Technológiai Minisztériumot Tanács Zoltán vezetésével. E tárca feladata kizárólag a tudomány és a digitalizáció fejlesztése, valamint az innováció támogatása lesz. A tárca vezetője a kormányzatban a legmagasabb szinten képviseli majd a tudomány szempontjait.
Kiemelte, hogy bárki lesz is az MTA új elnöke, a Tisza-kormány kész lesz vele konstruktív együttműködésben a tudományért dolgozni. A Tisza-kormány és az Akadémia új vezetése együtt ugyanis történelmi lehetőséget kap arra, hogy végre jó irányba fordítsa a hazai tudományos életet. Hogy egy olyan pályára állítsa a magyar tudományt, amely Magyarországot a sereghajtók közül ismét az éllovasok közé emeli:
„A tudományos eredményeket beépítjük a kormányzat működésébe. Minden fontos szakpolitikai döntés – legyen szó egészségügyről, energiáról, oktatásról, közlekedésről vagy éghajlatvédelemről – tudományos megalapozottságon nyugszik majd. Tényeken. Adatokon. Az érintett szakterületek legjobb tudásán. Folyamatos párbeszédre törekszünk a tudóstársadalommal – nemcsak a mostanihoz hasonló, ünnepi évfordulókon, hanem rendszeresen, intézményesített formában, az MTA új vezetésével szoros együttműködésben.”
