A kibernetika bevezetésének társadalmi következményeiről
Tudós ujjongás és értetlenség, idegenkedés kísérte Norbert Wiener tudományának, a kibernetikának a megszületését. A korlátlan adattárolás és -feldolgozás, az ésszerűség addig soha el nem képzelt lehetőségei tárultak fel az emberi társadalom előtt. Rajongó dilettánsok, de értő szakemberek is minden fennálló nehézség megoldását látták az elektronikus számítógépek gyorsütemű elterjedésében és felhasználásában.
A valóság néhol meghazudtolta a legmerészebb jóslatokat is, azonban az új megvalósítások, az anyagi fejlődés kitágult dimenziói új feszültségeket okoztak; eddig ismeretlen társadalmi hatások figyelhetők meg, amelyek alapos elemzést igényelnek.
Norbert Wiener God and Golem (Jóisten és Gólem) című könyvében már fenntartással szól a csodaváró magatartásról és elítéli az egyre jobban elterjedő „gépkultuszt”: „A gépektől elragadtatott emberek sokszor azt képzelik, hogy egy elkövetkező, magas fokon automatizált világban az emberi leleményességre kevésbé lesz szükség, mint ma és ezáltal megszabadulnak a bonyolult feladatoktól… ”
MAN-MACHINE ENGENEERING
Mi tehát a döntő feladat, amelyet meg kell oldanunk azért, hogy gépeinkkel „emberszabású” társadalmat építsünk? A „kibernetika atyja” ezt az ember és a gép közötti harmonikus kapcsolat kialakításában, kölcsönös egymásrautaltságuknak vizsgálatában látja.
Korunk társadalomkutatói ennek megfelelően kialakították az ember–gép-rendszer (Man-Machine Engeneering) fogalmát, amely lehetőséget nyújt egységes kép kialakítására az ember és a gép (itt: az elektronikus számítógép) viszonyáról.
Feladatunk tehát annak a megkeresése „hogyan lehet műszaki és humánus értékeket összeegyeztetni – az ember érdekében”. (Howard B. Radest.)
Természetesen nem arról van szó, hogy szembenálló felekként próbáljuk felfogni az embert és a gépet. Tény viszont, hogy minden egyes elektronikus számítógép alkalmazása mélyrehatóan befolyásolja egy élő és tevékeny rendszer (szociológiai értelem ben vett társadalmi szervezet) struktúráját, tagjainak magatartását és cselekvését.
A fejlett kapitalista országokban, ahol a komputerek társadalmi-termelési szintű bevezetésének már évtizedes hagyományai vannak, ez a felismerés számos pesszimista következtetésre adott alkalmat. Így megállapították, hogy a hibás, néha ellenséges emberi magatartások következtében, valamint az erőszakos, értelmetlen (vagy legalábbis annak tűnő) vezetési módszerek alkalmazása miatt sokszor éppen a céllal ellenkező eredményt érnek el: a termelékenység csökkenése, a munkafegyelem fellazulása figyelhető meg.
„TERMÉSZETES LUDDITÁK”
A híres angol író és tudós, C. P. Snow közismert könyve, The Two Culture and a Second Look (A két kultúra és egy második pillantás) lovat adott a nyugati világ borúlátói alá. Korának számos égető kérdéséről értekezve a szerző itt használja először az „intellektuális luddizmus” kifejezést, amely azóta egy sajátos jelenség hordozójaként elterjedt az egész világon.
Tételes megfogalmazása szerint: „… a nyugati értelmiségiek nagy része sohasem törekedett az ipari forradalom megvalósítására, soha sem akarta és nem volt képes sohasem megérteni azt; a legtöbb, amire képes volt, hogy elfogadta. Az értelmiségiek, különösen az irodalommal foglalkozók, természetes ludditák.” (Kiemelés tőlem, K. L.)
C. P. Snow valós társadalmi feszültségre hívta fel a figyelmet. Az óceán túlsó partjáról, az Egyesült Államokból is egyre szaporodnak a vészjelzések.
Korunk ludditái természetesen csak ritkán jutnak el a valódi géprombolásig. Mégis jellemző azoknak a kanadai egyetemi hallgatóknak az esete, akik 1968-ban összetörtek egy elektronikus számítógépet, a kor és a társadalom bűneinek szimbólumaként.
Nincs szükség különösebb éleslátásra ahhoz, hogy a fentebb vázolt, felszínen jelentkező társadalmi megnyilvánulások gyökereit feltárjuk. A tendenciózus polgári ideológia éppen e társadalmi jelleg elkendőzésére különböző elméleteket gyárt, részigazságok kiemelésével igyekszik legyőzhetetlen ellenségként feltüntetni a technikát, s a jól ismert goethei példa bűvészinasának sorsát jósolja az emberiségnek.
„A technikai tárgyakra vagyunk utalva, sőt azok mindig növekvő javításukra hívnak ki bennünket. Olyan szorosan kovácsolódunk észrevétlenül a technikai tárgyakhoz, hogy szolgaságukba jutottunk.” (Heidegger)
Az elidegenedés marxi értelmezése kivezető utat nyit a „ tárgyak szolgaságából”. A társadalmi munkamegosztás következményeinek elemzésénél Marx eljutott korunk filozófiájának e sokat vitatott kérdéséhez, amiről megállapította:
„… ameddig… létezik a hasadás a különös és közös érdek között, ameddig tehát a tevékenység megosztása nem önkéntes, ha nem természetadta, addig az ember saját tette egy számára idegen, vele szemben álló hatalommá válik, amely őt leigázza, ahelyett, hogy ő uralkodnék felette.”
A tudatosság jegyeit magán viselő társadalmunkban a termelőerők és a termelési viszonyok egyensúlyát megteremtő szocialista forradalom lehetőséget nyújt a technika teljes értékű befogadásához, alkalmazásához és fejlődéséhez, az új típusú ember jellemző vonásainak, szükségleteinek megfelelően. Amint már említettük azonban, az érintett szervezeten belül minden újító jellegű műszaki átalakítás alkalmával megfigyelhető bizonyos átrétegeződés, amely a csoport struktúrájával együtt megváltoztathatja az ott dolgozó személyek helyét, szerepét, tevékenységi körét, kapcsolatainak formáit, megszerzett tekintélyét.
Nem kivétel ez alól az elektronikus számítógépek bevezetése sem, sőt, minthogy ezek lényege a már meglevő termelési, adattárolási és -feldolgozási, tájékoztatási stb. tevékenységek érdemi megváltoztatása, természetüknek átalakítása, e folyamatok matematikai szintű racionalizálása – bevezetésük hatására az illető társadalmilag hasznos tevékenység teljes átszervezésére, új rendszer kialakítására kerül sor.
Ezzel egyidejűleg elengedhetetlen feladat annak a szerepnek a tisztázása, amelyet a megváltozott feltételek, az új rendszerű munkatevékenység során maga az ember betölt. Az automatizált iparban a munkafolyamatok irányítása nem csupán egyszerű jelzésfelfogó és -irányító, továbbító tevékenység, mint ahogy azt egyes nyugati szociológusok (péld ául G. Friedinann) állítják.
RENDSZERTERVEZÉS
A komputerek nagyobb ütemű ipari és tudományos felhasználása szükségessé teszi olyan jól meghatározott szervezeti minták kialakítását, amelyek az újonnan bevezetett gépek optimális kihasználását összhangba hozzák a szervezet céljaival.
A szervezet, mint társadalmi csoport, számos feladattal rendelkezik, amelyek megoldása a résztvevő személyek egybehangolt tevékenysége során konkretizálódik. Ezek a feladatok általánosan a következőképpen csoportosíthatók: 1. a csoportcél elérése, 2. a tagok számára kielégítő belső társadalmi struktúra kialakítása, 3. az egyéni, társadalmi-emocionális célok kielégítése.
Ha a szervezet felépítésében, vezetésében egyik vagy másik cél javára eltolódás történik, megbomlik az illető csoport belső, funkcionális egyensúlya, és tevékenységében fennakadások észlelhetők. Mivel a kibernetikai módszerek bevezetése befolyásolja a szervezetben kialakult feladatok teljesítését, a létező megoldási módozatokat, e bizonyos belső feszültségek megjelenésének nagy a valószínűsége.
Az üzem- és termelésszervezés állandó és létfontosságú feladat minden munkahelyen, hatványozott igénnyel mégis a komputerek bevezetésekor lép fel. Ebben az esetben a termelésszervezés új formája jelentkezik: a rendszertervezés. Ez a kijelölt termelési (vagy más természetű) folyamatok újraszervezését, áttervezését jelenti, amelynek célja az integrált, számítógépes információfeldolgozás lehetővé tétele. Olyan jelentőségű területeket érint, mint: az anyaggazdálkodás, a termelésprogramozás, szállítás stb., valamint az ezekhez tartozó nyilvántartási és elszámolási rendszerek.
Mindenekelőtt a munkafolyamat összetevő műveleteinek felismerésére van szükség, ami által eltűnnek egyes károsan beidegződött „történelmi hagyományok”. Szigorú logikával kell felszámolni a különböző párhuzamosságokat, átfedéseket, kieséseket, a rutinjellegű álmegoldásokat, amelyek a termelés folyamatosságát akadályozzák. Ez pedig új követelményeket jelent a szervezet tagjai részére is: elsősorban pontos, megbízható adatközlést. A szerepek megváltoznak, a rutindöntések átkerülnek a gép tevékenységi körébe, a korábban nélkülözhetetlennek tűnő információ részben vagy teljesen fölöslegessé válik, új kommunikációs útvonalak jelentkeznek. Ilyenkor érdekes magatartás-rétegződés jön létre a szervezet tagjainak sorában, ami sokszínűen befolyásolja az érintett személyek tevékenységét, viszonyulását az újonnan bevezetett, komputeresített rendszerhez.
Minthogy az ember–gép-viszony elemzésének középpontjában a munkafolyamat szubjektív eleme, a társadalmilag hasznos tevékenységet kifejtő egyén áll, elérhető a sajátos, egyéni érdekek kielégítése, a dolgozók tevékeny részvétele az automatizált folyamatok kikísérletezésében és bevezetésében. S ezáltal a kizárólagosan technikai részek is emberi közelségbe kerülnek. Ismét Norbert Wienert idézhetjük: „Ahogyan a technika egyre tökéletesebb gépeket képes előállítani, amelyek emberi feladatoknak tesznek eleget, úgy egyre inkább sikerülnie kell neki »emberi célok« megfogalmazása is.”
Valóban, bármilyen bonyolult, összetett feladatok tornyosulnak korunk embere elé, pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, hogy a mindenkori műszaki fejlettség külső lepel csupán, a valóságra csak a technika ura: az ember megismerésével bukkanhatunk. Mert a technika eszköz – cselekedni az ember cselekszik.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 13. számában, 1973. március 30-án.