Megértük ezt is. Egy légitársaság vezére leidiótázza Nagy Márton magyar minisztert, és elküldi neki a címben jelzett kötetet arra reagálva, hogy a magyar állam extraprofitadót vetett ki a légitársaságokra.
Szögezzük le: a közgazdaság tudománya valahol a társadalom- és természettudományok határvidékén helyezkedik el, többféle iskola képviselői sokszor egymásnak ellentmondó teóriákkal állnak elő, és időnként cáfolódnak a legalapvetőbb tételek is. Mindemellett ebben a tudományban is a józan ész szabályai az alapvetések, és a hétköznapi családok gazdálkodása adja össze a nagy egészet.
Lehet itt játszani kicsit a szabályokkal. Például Oroszország kapja a szankciókat az általa szállított energiahordozókra. Törvényszerű, hogy ha megszűnnek az ilyen bevételei – az ország GDP-jének nagyobb hányada – akkor ott összeomlik a gazdaság, nem tudják folytatni a háborút. Viszont az is tény, hogy Európa erősen energiafüggő, és Oroszország irányából érkezik sok országba a gáz meg a kőolaj. Ha az oroszok állítják le a szállítást – amire tesznek is így nyáron néhány jelzésértékű szüneteltetést –, akkor Európában hatalmasodik el az energiafrász, s politikusok arra készítik a lakosságot, hogy fázni fognak télen. A közös ebben, hogy mindenképpen a lakosság fogja megszenvedni az eredményt.
Mindez már szépen látszik az energia világpiaci árain. Ezen belül a kicsi Magyarország egy elsöprő erejű választási győzelem után kormányzati intézkedések sorát éli át. Előre megy, nem hátra, és rezsicsökkentés, árstop meg profitadó formájában harcol a közgazdaság trendjeivel. Ideig-óráig elhiszi a szavazópolgár, hogy nálunk lehet olcsóbb a gáz meg a benzin, és majd a bankok, légitársaságok, biztosítók fogják betömni a költségvetés hiányait.
Ki nézi hülyének a másikat?
Hazánk annyiban tér el a közgazdasági iskolák alapvetéseitől, hogy itt nem törvények szabályoznak, hanem az dönt, hogy kormánypárti vagy, avagy nem. De itt is az a kérdés, hogy a plafon szakad előbb ránk, vagy a kormány fogy ki a népbutító ötletekből.
