A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
Kövér László egyik kedvenc időtöltése a szomszédos országok magyar területeinek látogatása. Idén augusztusban különösen elfoglalt volt. Augusztus 4-én Szlovákiában leplezte le az úgynevezett Beneš-dekrétumok 76. évfordulója alkalmából létrehozott emlékművet, ahol Szlovákiát Felvidéknek nevezte. Ivan Korčok szlovák külügyminiszter egyáltalán nem volt elégedett. Öt nappal később Ukrajna kárpátaljai régiójában volt, hogy leleplezze Szent István mellszobrát.
Legutóbbi utazása Marosvásárhelyre vezetett, ő volt az évente turisztikai látványosságnak számító Vásárhelyi Forgatag kulturális fesztivál védnöke. Ökumenikus templomi istentiszteletet követően beszédet mondott a Vártemplomban, amelyet a tizennegyedik század közepén építettek, és a XVIII. században újraépítették. Az alkalomból készült fotók alapján nagyon lenyűgöző épület. Kevésbé volt lenyűgöző Kövér beszéde, amely a szokásos őrült szónoklatból állt, amelyről a Magyar Parlament elnöke jól ismert. Gyakorlatilag minden magyar sajtóorgánum közzétette a beszéd összegzését, mivel azt az MTI is közölte. Bár Kövér több témát is érintett, a fő üzenet, amit elő akart vezetni, az a fenyegetés, amellyel az őshonos európai lakosság szembesül azzal, hogy “fondorlatos módon, menekültkérdésnek álcázva, az illegális migráció és betelepítések eszközével miként fosztják meg őket a szülőföldjük és szülővárosuk otthonosságától.” Tökéletes időzítés, miközben rémülten figyeljük, hogy mi történik a kabuli repülőtéren.
Mi ez a titokzatos őshonos európai népesség? Vagyis kik voltak az eredeti őslakosok? Nos, ha egészen vissza akarunk menniaz időben, akkor azt kell mondanunk, hogy Európa első telepese az afrikai Homo erectus volt, vagy talán a Homo sapiens, aki i. e. 40 000 -re telepedett le Európában. De ami komolyabb, az európai történelmi népességmozgások mintájáról szóló tanulmány szerint az elmúlt 4200 év alatt 891 különböző etnikai csoportot azonosítottak. Sőt, nagy valószínűséggel Kövér László bánatára, a modern időkben a népességmozgások gyakoribbak voltak, mint korábban. Ami a magyarokat illeti, viszonylag későn érkeztek, a kora középkorban, jóval később, mint például a nyugati szláv népcsoportok. Tekintettel az európai népességmozgások több ezer éves hullámaira, az őshonos populációról beszélni teljesen értelmetlen. Amiről Orbán és fideszes példaképei valójában beszélnek, az kizárólag olyan keresztények (és – ha vonakodva vallják is be a zsidók) – Európája, akik fehérek, fekete vagy barna árnyalatok nélkül. A közel-keletieknek és a feketéknek, keresztények ők vagy sem, a Fidesz szerint nincs helye Európában.
Kövér figyelmeztetése a bevándorlás veszélyeiről kissé eltér a több ezer hasonló beszédtől, amelyet a magyarok gyakorlatilag naponta hallhatnak. Eddig nem hallottam másokat, például Orbán Viktort azt állítani, hogy nagyszámú bevándorló végül ténylegesen meghódítjai a nemzetállamokat, így az eredetileg többségi lakosság kisebbséggé válik saját országában, ami definíció szerint már nem lesz sajátja. A számok természetesen nem igazolják ezt a jóslatot. Sőt, ha a magyarságot nem a bőrszín vagy a vallás határozza meg (igaz, óriási ugrás lenne a Fidesz számára), hanem a kulturális kritériumok (a nyelv, a nemzeti közösség részévé válás stb.), akkor a bevándorlók eredményeikkel minden országban meghazudtolja ezt a világvége-forgatókönyvet.
Kövér másik állítása szerint olyan posztkeresztény és posztnemzeti korszak küszöbén állunk, melyet a mesterséges bűntudat határoz meg. „Minden európai embernek bűntudata kell legyen a klímaváltozás miatt, a ma élőknek bűntudatuk kell legyen az elődeik miatt, a gyermekvállalásra készülőknek legyen bűntudatuk a megfoganó magzatuk miatt, a fehéreknek legyen bűntudatuk a feketékkel szemben, a férfiaknak legyen bűntudatuk a nőkkel szemben, a heteroszexuálisoknak legyen bűntudatuk a homoszexuálisokkal szemben, az időseknek legyen bűntudatuk a fiatalokkal szemben, az európaiaknak pedig legyen bűntudatuk a világ minden földrészének lakóival szemben” Véleménye szerint ez az új bűntudatkultúra csak annyiban tér el a nácik és a kommunisták eszmevilágától, hogy nem egy kisebbséget jelöl meg az alacsonyabbrendűség és a kollektív bűnösség bélyegével, hanem mindenkit mindenki ellen fordít.
Ezzel a ponttal Kövér szárnyalása megakadt, a gondolatok teljesen földhözragadtak. Bár Kövér állítólag meg akar szabadulnia „bűnösség romboló kultúrájától”, Szlovákiában tartózkodva azt mondta: „Amit 1945 és 1947 között a felvidéki magyarság ellen elkövettek, az bűn Isten és ember ellen.” És hozzátette: „a magyarok nem tudták megbocsátani az ellenük elkövetett bűncselekményeket, mert a mai napig nem kértek tőlük bocsánatot”. De „erkölcsi alapunk van arra, hogy szelíd, de kitartó türelemmel várjuk a bocsánatkérés és a megelégedés gesztusát a magyarok ellen elkövetett bűnökért az elkövetkező generációk békéje érdekében”.
Hadd tegyem világossá magam ebben a kérdésben. Úgy gondolom, hogy a csehszlovák kormány azon döntése, hogy minden németet és magyart kiutasít, igazságtalan döntés volt, akárcsak a rendes német parasztok kiűzése Magyarországról a második világháború után. Nem lehet azonban azt követelni, hogy az emberek és országok egyrészt lerázzanak magukról minden bűntudatot, másrészt pedig kérjenek bocsánatot azoktól, akikkel esetleg rosszat tettek. De azt hiszem, Kövér számára elengedhetetlen a különbségtétel a mesterséges bűntudat és a valódi bűntudat között; a liberális bűntudat és az illiberálisan meghatározott bűntudat között. Ivan Korčoknak mindenesetre igaza volt. Jó ötlet lenne a jövőre koncentrálni. Például elképzelni egy olyan napot, amikor nem Kövér László beszédeit kell hallgatni.
2021. augusztus 29
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyar nyelven is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon
Címkép: Kövér beszéde a vásárhelyi Vártemplomban. Nincsenek tömegek
Forrás: Újnépszabadság
