2024. június 8-án Budapesten, a Hősök terén (Fotó: AFP via Europress/Isza Ferenc)
A magyar választás lesz minden összeesküvés-elmélet tesztje. Ezek lényege szerint senki más nem győzhet, csak Orbán Viktor. Mivel őt nyíltan támogatja a világ három vezető hatalma, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína politikai vezető rendkívül örülnének, ha hatalmon marad, mert ő az EU-ban való érdekérvényesítésük tökéletes eszköze. A választások kérdése, hogy vajon a világ három vezető hatalmának erejével és szándékával, titkosszolgálatainak befolyásával szembeszállhatnak-e a magyar szavazók? Képesek-e egy olyan embert megválasztani, akit ezek a hatalmak jelenleg nyíltan nem támogatnak, aki miatt kockáztatnák EU-s befolyásolási képességüket. Ha ez így lenne, az összeesküvés-elméleteket örökre sutba kellene dobni. De ami talán még ennél is fontosabb, a magyar szavazók sokat nyerhetnének vele, mert végre úgy érezhetnék, hogy országuk politikai jövője a saját kezükben van.
Cinizmus és szuverenitás
Sokan vannak, akik nem képesek másként látni a világot, csak a nemzetközi hatalmi játszmák következményeként. Ehhez nem is kell erős összeesküvéselmélet-hívőnek lenni, elég csupán cinikusan szemlélni a világot, ahol az egyének semmit nem képesek befolyásolni, mert ők csak a hatalmi érdekek játékszerei, manipulált bábok; a dolgok a fejük fölött dőlnek el. Az ilyen cinikus szemlélet a világpolitikai eseményeket utólag mindig determinisztikusan látja, mintha minden előre meg lett volna írva. Az ő szemükben ’56 a CIA titkosszolgálati akciója, ugyanúgy, ahogy az ukrajnai háború és a narancsos forradalom is. A történelmi eseményeket szerintük a nagyhatalmak érdekei irányítják.
Persze felvetődik a kérdés: ez csak a modern korban érvényes elmélet? Ki „szervezte” a nagy francia forradalmat vagy ’48-at? Akkor még más volt a világ, mások voltak az emberek? Akkor még képesek voltak irányítani a történelmet, ma már nem? Pontosan mikortól ilyen a világ?
Ezeken a kérdéseken túl is rendkívül irritáló ez a gondolkodás. Legfőképpen azért, mert elveszi az egyénektől a történelem alakításának szabadságát, az egyéni szabadság egy jó részét, amivel az életünk értelmének egy szelete semmisül meg. Mert eszerint a polgárok nem tekinthetik magukat teljesen szuverénnek; nem érezhetik, hogy képesek befolyásolni a világot, mások döntenek sorsukról.
Orbán bevallotta: Magyarország nem szuverén ország – A kormányfő nem választhat egy demokratikus, piacpárti példaképet, mivel politikája ezzel szemben áll. Számára Putyin nemcsak egy hűbérúr, jóval több annál.
Legfőképpen pedig ez a szemlélet rosszabb hellyé teszi a világot, mert csökkenti a polgárok aktivitását; beletörődötté, passzívvá teszi őket – ami a kudarcos országok sajátja. Magyarország jóval közelebb van ehhez a szemlélethez, mint az ellenkezőjéhez.
Ez megmutatkozik azokban a számokban, amelyek a lakosság politikai/társadalmi aktivitását mérik. Ebben alaposan le vagyunk maradva a sikeresebb, például skandináv országokhoz képest. (Egy 2019-ben publikált kutatás a magyarok politikai aktivitását Törökország és Oroszország szintjére tette, ami a skandináv országok értékének csupán hetede volt.)
A cinikusok persze mindezt romantikus naivitásnak tartják – és valóban igazuk is van abban, hogy az ilyen országokban könnyebb dolga van a hatalomnak az emberek feje fölött dönteni a jövőről, mint a politikailag aktív társadalmakban. Vagyis ezekben jobban működnek a cinikus hatalmi elméletek.
Az összeesküvés-elméletek paradoxona
Pedig van egy komoly probléma az összeesküvés-elméletekkel: egyfajta paradoxon.
Az nem kérdés, hogy a nagy- és a kishatalmak rendelkeznek érdekekkel, és ezeket aktívan érvényesíteni akarják. Csakhogy ezek az érdekek gyakran egymással ellentétesek. Lehet, hogy a KGB valamit akar, de a CIA annak az ellenkezőjét. A szereplők a saját eszközeikkel harcolnak, és a végén csak az egyiknek lesz igaza. Vagyis az összeesküvés-elméletek, érdekek versenye létezik, és nem determinizmus. Ezért végső soron azok döntik el a történelem sorsát, akik szavaznak, aktívan részt vesznek a politikában, vagy éppen kimennek az utcára, és akár kockáztatják az életüket saját országuk jövőjéért – legyen az a rádiónál ’56-ban, a Majdanon vagy a Bastille-nál.
Hiába tűnik úgy utólag, hogy valójában a titkosszolgálatokon múlt minden – az összeesküvés-elméletek kioltják egymást. Ha már legalább kettő van belőle, akkor már nem determinizmus, hanem verseny.
Minden összeesküvés-elmélet tesztje
De mi van akkor, ha minden nagyhatalom ugyanazt akarja? Amikor nem állnak szemben egymással a determinizmusok? Mint a jövő évi magyar választásokon, ahol Putyin, Trump és a kínai elnök is Orbán Viktor győzelmét szeretné, mert az EU-ban ő a legfontosabb emberük, akin keresztül érvényesíthetik az érdekeiket.
Ebből egyik fél sem csinál nagy titkot. Orbán azt állítja, külpolitikájának alapja, hogy a magyar érdekek mentén politizál. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szembe kell menni az EU-val – amivel véletlenül orosz, amerikai vagy kínai érdekeket szolgál. Ezért cserébe ezek az országok meglehetősen nyíltan vállalják, hogy az újabb győzelmében érdekeltek. Mivel három világhatalom is egyöntetűen abban érdekelt, hogy Orbán nyerjen, nincs apelláta: az elmélet szerint más nem történhet. Ez teszi a magyar választást az összeesküvés-elméletek világméretű tesztjévé.
A cinikus hívők kényszerhelyzetben vannak. Világlátásuk szerint nem nyerhet más, csak a nagyhatalmak által támogatott jelölt. Nehéz ezt valami világpolitikai összecsapásként értékelni, mert a másik oldalon legfeljebb az EU állhat, amely még Magyarországgal szemben sem képes maradéktalanul érvényesíteni az érdekeit. Így nem nevezhető valódi versenyzőnek. Ráadásul elképzelhetetlen, hogy nyíltan kiálljon Magyar Péter mellett. Így ha Magyar Péter nyer, az valójában örökre lerombolná az összeesküvés-elméleteket, és elérne egy másik, talán még ennél is fontosabb dolgot.
Az általánosságban politikailag passzív magyar választói réteg úgy érezhetné, hogy a döntés valóban az ő kezében volt, és érdemes politikával foglalkozni, mert bárkinek lehet szava a jövő alakításában.
Ha a magyarok valamit együtt szeretnének, azt képesek a világ bármely hatalmával szemben megvalósítani. Ez lehetne a valódi nemzeti szuverenitás, amivel biztosan nyerne valamit nemcsak Magyarország, hanem mindenki más is. Mert jobb olyan világban hinni és élni, ahol az összeesküvés-elméletek nem kötnek bennünket gúzsba, nem kárhoztatnak passzivitásra, és nem veszik el a szabadságunkat.
Magyar Péter győzelmével pedig ezt üzennénk a világnak. Ezért a jövő évi választás jóval túlmutat önmagán: üzenet lehet mindenkinek, aki úgy gondolja, nincs esélye politikai rendszerének megváltoztatására. Amivel feléledhet a remény és lehetőség Magyarországon és szerte a világban, hogy megszabaduljunk a politikai passzivitástól és beletörődéstől, és újra aktív, tenni és változtatni akaró polgárok legyünk.