Szervác, Pongrác, Bonifác
Szervác, Pongrác, Bonifác
Hófehér egérkék –
Fenn lakoztak Északon,
Hol fehér a térkép.
Egy jégkunyhó réseit
Lakták – már amint szokás.
Mind a hármójukba rég
Béfagyott a cincogás.
Csak fülelték reszketőn,
Hogy hideg hótorlaszok
Közt a téli csendbe még
Bajszuk is belévacog…
Úgy vélték, hogy jobb, ha tán
Mégse fagynak meg… Tehát –
Egy elúszó jéghegyen
Afrikába keltek át.
Várta őket nyári hő,
Sűrű pára, ősvadon,
Bő szavanna – épp ezért
Örvendeztek ők nagyon.
Szervác így szólt: „Afrikám,
Fedjen forró dzsungeled,
Dermedt farkom járja át
Berkeidben dús meleg!”
Pongrác szintúgy: „Afrikám,
Hadd szedem banánodat
álmalombos rejteken,
Mit majomnép látogat!”
Bonifác meg: „Afrikám,
Hadd vadásszak benned én,
Flintámmal még éjjel is
Jól célozzak s könnyedén!”
Felkutatták Afrikát…
Annyi furcsa kis kaland
Esett, hogy nem is lehet
Mind leírni itt alant…
Strucclovaglás, éji les,
Bősz oroszlán-bődület,
Páviáni csődület –
Annyi volt, hogy őrület!
Csakhogy édes életük
Rejtett néhány nagy hibát –
Később kezdték bánni, hogy
Felfedezték Afrikát…
Bonifác flintája egy
Baklövéstől elkonyult,
S így vidám vadászgató
Kedvének bealkonyult.
Pongrác hasa már csikart,
Hisz komisz kölök gyanánt
Három hosszú éven át
Mást se falt, csakis banánt.
Szervác napszúrást kapott,
Mert sisakja elveszett –
Elcsigázta már a hő,
Mit sokáig élvezett.
Túl heves volt Afrika,
Túl vadóc az ősvadon –
Száz veszély közt kókadón
Hánykolódtak ők nagyon!
Úgy vélték, hogy szebb, ha tán
Mégse sülnek meg… Tehát –
Zord honukba vissza már
Bálnaháton keltek át…
„Afrikából el, csak el –
Fől fejünkbe csepp eszünk!
Inkább otthon, Északon,
Vígadozva reszketünk!”
Így gondolták bölcsen ők,
Bár a bálna még haladt,
Ámde föltűnt messze egy
Jégkunyhó az ég alatt…
Mit nekik fagy, szél s a hó!
Kedvük el se mondható –
Nincsen arra incifinc,
Pardon, nincsen arra szó!
Ó, be boldogan vacog
Szervác, Pongrác, Bonifác:
„Afrikánk, hej, Afrikánk,
Minket többé sose látsz!”
Tíz egérke víg regéje
Tízen voltunk víg egérkék,
Elindultunk a világba.
Egyik társunk cingár lábát
Cingalinál lapi vágta.
Jól megszidtuk: „Így jársz, hékás,
Ha a sorból kilógsz-kilengsz!”
Mit tehettünk? Továbbmentünk.
Megmaradtunk tízből kilenc.
Kilencen mentünk egérkék,
Óvatosan lépegetve…
Egy közülünk könyvesboltok
Kirakatát nézegette –
Úgy elbámult! Böngészgetvén
Ráborult két könyvespolc…
Pórul jár, ki sokat olvas!
Kilencből már nekünk nyolc!
Nyolcan voltunk bölcs egérkék:
Oroszlánul mindünk értett!
Egyikünk egy hiú hiúzt
Tévedésből vérig sértett:
Lecicázta… Meglakol, ki
A jó modor ellen vét!
Illendően elillantunk –
S maradtunk a nyolcból hét.
Heten loholtunk egérkék:
Futottuk a Földet körbe.
Egy kifulladt, s beleszédült
Egy fél korsó löttyedt sörbe.
Hevülésre káros lehet
Az ihatnék, ha kihat.
Ha ki szomjas – tudjon úszni!
Így maradtunk hétből hat.
Hatan vallottuk egérkék,
Hogy a tudás főnyeremény!
Egy közülünk kísérlet lett
Cincinnati Egyetemén…
Ledoktorált, sőt: rengeteg
Sajtot keres, üzletet köt.
Aki tanul – többre viszi!
Hát, hatunkból így maradt öt.
Ötön szürkék, jó egérkék
Voltunk – bárki bármit szörcsög!
Egyikünkből Szíriában
Lett újdonsült aranyhörcsög.
Megüzente még egérül:
„Ha güzü vagy – hörcsög légy!”
Azóta már nem is köszön…
Nos, maradtunk ötből négy.
Négyen nassoltunk egérkék,
Spájzból spájzba vándorolva.
Egyikünknek megártott egy
Megrágatlan mángorlófa…
Többé nem rág, csak fúr-farag,
Mert ácsmester lett Szatmáron.
Falánk pocok pocok marad –
Mi pedig már négyből három.
Hárman koplaltunk egérkék:
Szánk a csapi vizet itta!
Egy felcsapott filmszínésznek,
S meghívta a Cinecittà…
„Cimarroni rémség” címen
Rögtön főhős, nagy sztár lett ő!
Főként cicákra vadászott.
Maradtunk háromból kettő.
Ketten voltunk még egérkék:
Mindörökre s végleg ketten.
Egy közülünk cintányéros
Segédpincér Cinovecben.
Most ciberét szolgál föl egy
Cinteremben. Nem sokra megy.
Bármekkora az egérkár –
Megmaradtunk!… Kettőből egy.
Egyedül voltunk egérkék.
Egy csak egy. Magam maradtam.
Egérrágta ceruzámat,
Citerámat megragadtam,
Hogy megírjam, elregéljem:
Tízből mint maradt csak egy!
S tán maholnap egy sem. Én sem.
Jaj, be víg, be furcsa kegy!
Forrás: Egerek könyve
