Az egerek könyvéből
Az egér neve
A jó egér nem rossz egér,
S ha jól vigyáz nevére –
Nehéz megtudni róla, hogy
valóban jó egér-e.
A jó egér nem elefánt,
Hisz fürgébbecske néha.
De jó egér sosem lehet
Patkány, se kecskebéka!
A jó egér nem rossz egér,
Csak csöppnyi, furcsa holmi…
S a jó egér nem rossz kutya –
Kandúrt se tud csaholni…
A jó egér nem macska. Sőt:
Nem éji macskacápa!
Bár hosszú farka s bajsza van,
Meg négy kis kacska lába.
A jó egér nem rossz, ha jó,
Ha mindig ad nevére –
Ha sejti, hogy mi jó, mi rossz,
S a kettő összefér-e?
A jó egér az jó egér:
Sosem rág, hogyha alhat!
S a jó egér csakis saját,
Külön nevére hallgat…
A jó egér nevet visel –
Nem unt lyukak lelence!
Lehet Franciska vagy Ferenc,
Marcella, Vince, Bence.
Lehet Sipircki Sancikám,
Lőrinc, Cecilke, Vencel,
Ignácka, Enci – s néha György,
Ha megküzd egy kredenccel.
A jó egér csak jó egér
Lehet, ha ad nevére –
S magáról ő se tudja, hogy
Valóban jó egér-e?
Al-Bugri Ibn Fudri Badarán, az egyiptomi ugróegér
Al-Bugri Ibn Fudri Badarán
Távugró egér volt. Magyarán:
Ha unta már magát
S homokba vájt lakát,
Átugrott olykor a Szaharán.
Szomszédja, Sejk-Abdel-Szaladin,
Feszt veszteg töprengett valamin,
S korholta Ibn Fudrit:
„Mért ugrál? Mért ugrik?
Üljön helyt, s töprengjen valamin!”
Al-Bugri Ibn Fudri Badarán
Fölpattant, úrrá lett zavarán:
„Sej, Kabdel-Szaladin!
Mért ülnék maradin?…”
S átugrált százszor a Szaharán.
Harmincadik Felicián hihetetlen históriája
Egerek első királya,
XXX. Felicián,
Uralkodott ettől-addig,
Grácon, Lincen s Galícián.
Katzenbergnél macskák ellen
Viselt hadat s diadalt,
Brekkenbrüknél békák fölött
Hét győzelmet kiagyalt.
Megütközött Leó cárral,
Sőt: bevette Cingapúrt!
Katzburgok, sem oroszlányok
Nem rettegtek ily nagy úrt!
Állt a Szent Egér Királyság,
S már a harc is múlhatott…
Hős királyunk egyre lángolt:
Házastársra gyulladott!
Összegérség királynéja
Lőn ama bergenci
Princesszin! (Polgári nevén:
Beatrice Cenci.)
Uralogtak víg kettesben,
Udvart vittek Vácon:
Bőviben volt rágnivaló
Kolbász, brokát, selyem, vászon.
Első lányuk Emerenczy
Cziczillei Cecília:
Hozománya vala Cintos,
Cirmió, Cenk, Cicília.
Első fiúk Alsó- s Felső
Czikmántory Frici:
Szívszerelme Güzü Gizi,
Ki született Ghiczy.
Másod lányuk Cziczkányossy
Konstancia Klemencia,
Harmadik meg Czéczós Demi,
Teljes nevén: Demencia.
Másodszülött sarjuk Marci,
Lekenczey de Cente,
Ki megszürkült fejükről a
Cinkoronát lecsente.
Harmadiknak maradt Richárd,
Czegőtelki de Cege,
Kin egy szekér átdöcöge,
De ő tovább bicege.
Következik Cuccos Manci:
Czéczkey Czink Marcella!
Övé lészen Cella, Celna,
S Ciblesen tíz parcella.
Utána jön Cikendáli
Czibak Ica s Czicze Rézi,
Ki már egereket itat,
És cicáját piperézi.
Aztán a ciprusi herceg:
Ciprián de Cerecel,
Aki majd a Sajtkincstárról
Minden láncot lereszel.
Nemkülönben a kis Cenki
Cziczirkalmas Lacicika,
Aki cicéz, cincál, cinkel
De nem segít a fifika!…
Alig győzöm fölsorolni:
Mennyi vala fiúk s lányuk,
Kiktől a királyi párnak
Származott sok bús hátrányuk!
Volt belőlük még kilencven
Kilenc… Azaz cirka százegy.
Ily szapora pereputtyra
Egérország zsírja rámegy!
Megcsappan az ős örökség:
Lecsippent ez, szerez, rág az.
Örökösödik a család:
Egérszürkén szerteágaz…
XXX. Felicián
Alatt (minő malícia!)
Inogni kezd Valencia,
Cilicia s Galícia!
Trónt követel, pártot is üt
Bőrnélküli János,
S Disznóiandi Mikid, ki
Így lesz általános…
Utódlási tolongásban
Letalpalták Jámbor Bercit,
Aki fölkent királlyá lőn –
Persze, csupán három percig.
Nekibúsult két szüleje,
Felicián s Beatrice:
Szemük fénye, Bercikéjük,
Házmester lett – s az is vice.
Mit tehessen histórice
XXX. Felicián?
Túlad Vácon, Tácon, Grácon,
Grincingen meg Galícián.
Túlad egész királyságán:
Zacynthuson, Vincen, Lincen!
Cickafarkot termeszt eztán –
S megtelepszik Szentlőrincen.
Gyöngy egérség történelmét
Megtartsátok, megértsétek!
Kívánok e hagyományhoz
Hitet, Erőt, Egérséget!
Tíz egérke víg regéje
Tízen voltunk víg egérkék,
Elindultunk a világba.
Egyik tásunk cingár lábát
Cingalinál lapi vágta.
Jól megszidtuk: „Így jársz, hékás,
Ha a sorból kilógsz-kilengsz!”
Mit tehettünk? Tovább mentünk.
Megmaradtunk tízből kilenc.
Kilencen mentünk egérkék,
Óvatosan lépegetve…
Egy közülünk könyvesboltok
Kirakatát nézegette –
Úgy elbámult! Böngészgetvén
Ráborult két könyvespolc…
Pórul jár, ki sokat olvas!
Kilencből már nekünk nyolc!
Nyolcan voltunk bölcs egérkék:
Oroszlánul mindünk értett!
Egyikünk egy hiú hiúzt
Tévedésből vérig sértett:
Lecicázta… Meglakol, ki
A jómodor ellen vét!
Illendően elillantunk –
S maradtunk a nyolcból hét.
Heten loholtunk egérkék:
Futottuk a Földet körbe.
Egy kifulladt, s beleszédült
Egy fél korsó löttyedt sörbe.
Hevülésre káros lehet
Az ihatnék, ha kihat.
Ha ki szomjas – tudjon úszni!
Így maradtunk hétből hat.
Hatan vallottuk egérkék,
Hogy a tudás főnyeremény!
Egy közülünk kísérlet lett
Cincinnati Egyetemén…
Ledoktorált, sőt: rengeteg
Sajtot keres, üzletet köt.
Aki tanul – többre viszi!
Hát, hatunkból így maradt öt.
Ötön szürkék, jó egérkék
Voltunk – bárki bármit szörcsög!
Egyikünkből Szíriában
Lett újdonsült aranyhörcsög.
Megüzente még egérül:
„Ha güzü vagy – hörcsög légy!”
Azóta már nem is köszön…
Nos, maradtunk ötből négy.
Négyen nassoltunk egérkék,
Spájzból spájzba vándorolva.
Egyikünknek megártott egy
Megrágatlan mángorlófa…
Többé nem rág, csak fúr-farag,
Mert ácsmester lett Szatmáron.
Falánk pocok pocok marad –
Mi pedig már négyből három.
Hárman koplaltunk egérkék:
Szánk a csapi vizet itta!
Egy felcsapott filmszínésznek,
S meghívta a Cinecitta…
„Cimarroni rémség” címen
Rögtön főhős, nagy sztár lett ő!
Főként cicákra vadászott.
Maradtunk háromból kettő.
Ketten voltunk még egérkék:
Mindörökre s végleg ketten.
Egy közülünk cintányéros
Segédpincér Cinovecben.
Most ciberét szolgál föl egy
Cinteremben. Nem sokra megy.
Bármekkora az egérkár –
Megmaradtunk!… Kettőből egy.
Egyedül voltunk egérkék.
Egy csak egy. Magam maradtam.
Egérrágta ceruzámat,
Citerámat megragadtam,
Hogy megírjam, elregéljem:
Tízből mint maradt csak egy!
S tán maholnap egy sem. Én sem.
Jaj, be víg, be furcsa kegy!
Forrás: Egerek könyve (Tíz egeres könyv), Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2001
Az Egerek könyvéből
TUPÁ KRA NÁNONG
A borzas ősegérre zord
Idők alján találunk –
Kőkorszak kőrágója volt
A hős Tupá Kra Nánong.
Barlanglakó volt, kardfogú
Macskák vadásza, kósza –
Bundája kócos medveprém,
Markában pár szakóca.
Barlanghomályban lépte még
Mély kőlyukak falán kong –
Torzonborz volt, vad és falánk
A bősz Tupá Kra Nánong.
Több barlangrajzon fennmaradt,
Mit fölkapart a körme –
Ahogy dárdát vet, nyilazik,
S ruhája macskaszőrme…
Mamutcsaládokat terel,
Tigriscubákra tátong,
Oroszlánt tép szét nyálazó
Szájjal Tupá Kra Nánong.
Barlangok festett képein
Gyapjas orrszarvúak közt
Ő látható – tüzet csihol,
S csámcsogva tűzre rak szöszt.
Tulok tolong, bőg, ősbölény
Remeg, fut – hátha ráront,
Ha csordát hajszol csattogó
Foggal Tupá Kra Nánong…
Üvölt! Haragja szürke köd,
Mely őskutyákra szállong –
Csonthalmot rág a vakmerő,
Erős Tupá Kra Nánong!
Az ősegér nekünk nem új
Ősünk, csupán barátunk –
Talán, de mára köztudott:
Ő volt Tupá Kra Nánong!
EGERES FABULÁK TANULSÁGA
„Egér a Kopár hegyen”
(Mogyeszt Muszorgszkij – Vida Gábor)
Nagy hegyek vajúdnak,
Egereket szülnek –
Hiénák röhögnek,
Macskák lelkesülnek.
Egerek vajúdnak,
Nagy hegyeket szülnek –
Csermelyek pörögnek,
Erdők lelkesülnek.
Kettétöri tollát
Phaedrus és La Fontaine –
Pont így van az egerekkel,
Akkor is, ha pont nem.
Forrás: Látó
Egerek a Bárkában
Alvinczy Nárcisz, a költészet egere
(Hódolat T.S. Eliotnak!)
Egy híres költőnél lakott szegény Alvinczy Nárcisz.
Egy angol költő volt… No hisz – elég bolond, ki mást hisz!
Nem volt Arany, Kormos, Weöres – nem hívták holmi Kafnak!
Komor, kimért volt, s hűvös is, mint vén, oxfordi paplak.
Nem volt magyar költő s egér, miként Alvinczy Nárcisz,
Ki persze versben hirdetett igét, s ha bárki mást hisz –
Magyar volt, s pláne jó egér… Csak oly levert, lehangolt!
Londonban, pállott ködben élt – ciccentve perfekt angolt.
Angol költőnél alkotott s lakott Alvinczy Nárcisz,
S egy angol költő is nyomaszt, ha hírességre vágysz is –
Hogy is hívták? Feledte már… Talán Tamás? Thomas? Ó,
Mindegy! Nem volt barátkozó – csak macskákkal komázó.
(De ha este a gazda, a ház ura annyira flegmán
Távozik, angolosan le-lelép, fura partira megy, tán
Ki-kiruccan a kósza cicák puha farkát megsimogatni –
Táncol Nárcisz a lyukban… A munkaörömből lesz bizony annyi,
Hogy Nárcisz alig, de talán ki se bírja – csak írja a verseket egyre!
Így hat az ihlet a lelkileg újra betelt egerekre!
Kanyaroghat a kedv, ha a vers meg a rím megered!
De poéta, ha brit – sose bír egeret.)
Az angol úr rühellte rég… Búsult Alvinczy Nárcisz –
Hiába vagy költő s egér, ha kedvességre vársz, hisz
Úgysem becsül meg kollegád: szigorkodón kioktat!
Így járt Nárcisz – s a kiscicák mögötte jót vihogtak.
Az angol leckéztette, majd meg-meghajszolta Nárciszt.
Egérlyukára gúnyosan kiírta azt, hogy: ARTIST!
Bár ez baráti gesztus is lehetne… Ám lenézte –
A nagy Tom úgy frusztrálta őt, hogy Jerrynek becézte.
Egy angol árnyékában élt és írt Alvinczy Nárcisz.
A szóművészet hasznos és szép, ha mindig árt is.
Ha Nárcisz rágta önmagát, a vers titkába rágott –
Remekre rágta rímeit, s Amerikába vágyott…
(Jaj, Ámerikába, csak Ámerikába kimenni, hajózni!
Megéri – egéri szerencse feledni, mi bánt, s ami rút!
Ropogóbb a kenyérhaj is ott – meg a csipsz, meki, tócsni!
Megéri a préri, ha vár Mickey Mouse, s elegáns Hollywood!
Jaj, Ámerikába, csak Ámerikába, csak ott vár rám a Szabadság!
Várnak a szőke cicák Nevadában, s tán levadásznak a sztár, laza macskák!
Jobb Ámerikában, ahol autós kocsisor rohan át!
Odavágyik a szív, az egéri – megélni a kor rohamát!)
Az angol úr kileste, hogy mit írt Alvinczy Nárcisz,
S rászólt: „Nos, nem túl ötletes, hogy folyton messzi vágysz, hisz
Attól tartok, hogy mindenütt, lábad bármerre bolygott –
Te költő s jó egér maradsz.” Így mondta, míg somolygott.
„Egy angol költő nem beteg s galád! (Gondolta Nárcisz.)
Csak politikus, pap, finánc, rendőr, doktor, szamár hisz
Ilyet poétákról… Dehát a bölcs Tamás se dőre –
Többször pudingra invitált, majd sörre meg cheddar-re!
Egy angol költő pont olyan, mint én, Alvinczy Nárcisz –
A képzelet s a gondolat szintjén, ha nincs is, átvisz!
Vagy mégsem… Ámde verset ír, bár angolul, Tamás is –
Ha náthás, prüszköl, szürke: épp olyan, mint én, ha más is.”
Cincilla Prézli, drága!
(Alvinczy Nárcisz költeménye)
Cincilla Prézli, édes!
Cincilla Prézli, drága!
Amerikának álma, te
Hollywood szép virága!
Te filmiparban sztáregér,
te messzi, mint a préri –
betöltesz, mint ezer mozit,
engem, Cincilla Prézli…
Ki lát, veled van, átkarol –
tán boldogabb egérhím…
Nekem futó filmkocka vagy –
másnak pazar, megélt film!
Ha Oscar-gálákon libegsz,
ezer szempilla nézli –
nekem tévéből integetsz,
szívem, Cincilla Prézli!
Megnéztem összes filmedet –
százszor, Cincilla Prézli!
Szívemben ily szerelmi vágy
talán nincs is – csak érzi…
Cincilla Prézli, édes!
Cincilla Prézli, drága!
Te távol álmok édene,
Hollywood szép virága!
A Sajtkirály, Rágpontfenn és Surmoá, a rendőrminiszter
Rágpontfenn fecnije Fadruszhoz
(Surmoá egérrendészeti gyűjteményéből)
Nehéz egérmesét írni,
Ha nincs hozzá kezdőmondat –
Se mondandó, se tanulság,
Amit akárki levonhat…
Ám a világ példázattá,
Szavakká alakul át –
Hanem vigyázz, Fadrusz druszám,
Jól megrágd a fabulád!
A Sajtkirály balettozó fabulája
(Surmoá egérendészeti gyűjteményéből)
A francia sajtok földjén,
Hol mindenki sajtot faldos,
Uralkodott a Sajtkirály –
A Tizennegyedik Sajtos.
Franciául úgy hívták, hogy
A Nagy Szurikatorz! Ó,
Szerette őt minden egér,
Agár s úri vadorzó…
Szerette őt minden rend, rang,
Véreb, macska vagy róka –
Oroszlános fejebúbján
Fénylett csavart paróka…
Éljenezte Párizs, Vertszáj,
Sajtbor, Sajtmány vidéke –
Egérnépre csak véle szállt
Harcos királyi béke!
Őt csodálták… Körülötte
Urizáltak ebecskék –
Cicákról sem mondható, hogy
Kutyaszámba se vették.
Ajnározták a Sajtkirályt:
„Minő kedély, bölcsen nyers báj!”
Bármely gáláns ünnepségén
Érte habzott körben Vertszáj!
Ájuldozott cicus, mucus,
Száz udvari csaholló,
Midőn ellejtett előttük
Táncolva, mint Apolló!
Mert Apolló a Sajt, a Tánc,
S Művészetek istene –
Mert Vertszájban folyton fakadt
Műélvezni friss zene…
Balettben ha balul lépett –
Hibázott Nagy Szurikatorz?
Nem! Sosem volt ő botlábú, sem botfülű –
Nyilván, csak a muzsika torz!
Tapsolt tacskó, uszkár, kandúr,
Sok udvaronc pocok, patkány…
„Hadd pörögjön a Sajtkirály –
Csak sajtkukac mozog lanyhán!”
Siker, taps Tizennegyedik
Sajtosnak is csak kijárt –
Üdvözültek, akik látták
Táncolni a Sajtkirályt!
Surmoá rendőrminisztermegjegyzése
(Őfelsége, a Sajtkirály figyelmébe!)
(Sanda Rágpontfenn, a költő,
Ki pimasz és kegyetlen –
Ilyesmiket írt Párizsban,
A víg Majré-negyedben!
Javaslom – alávalóvá
Tán aligha javul át!…
Töröljük a Költészetet!
Tiltsuk be a Fabulát!)
Márszeji víg egerek hadimarsa
Amidőn (hogy mondandómat franciául kezdjem)
Megunták, hogy kutya-macska rájuk fenekedjen –
Fellázadtak az egerek… S akkor sok nagy baj volt
Párizsban, mert bezárt minden szalonnabolt, sajtbolt.
Koplalgattak az egerek… Eleség fogyóban –
Egy büdös sajt sincs a spájzban, az egérfogóban!
Földühödtek az egerek… Na, ha úgy volt – jól van!
Párizsban nagy fortyogás lett macskabugyogókban!
Menekül az egérkirály, Tizenhatodik (XVI.) Sajtos,
Franciául: Szuriszez… És a sok udvarnok sajtós…
Fut rokonság, lyuksógórság, komaság, retyerutya –
Pótkincstárnok, urambátyám, szent kandúr s henye kutya!
Párizs kiált: „Ne fuss, állj meg, Tizenhatodik (XVI.) Sajtos,
Franciául: Szuriszez… Most külső ellenség faldos –
Rajna mentén macskák nyelve orvul, hátulról nyaldos!
Szép Egérhon Macskahon lesz – szálig elveszünk! Sajnos.”
Párizsban a hős egérség hájszen rittig segélyt kért –
S Rágszburg felé maséroztak márszeji víg egérkék!
Párizsban légy egérkirály! Nagyon vacak muri lesz –
Jaj neked, Tizenhatodik (XVI.) Sajtos, azaz: Szuriszez!
Párizsba bévonultak a márszeji víg egérkék –
Lengett a kék-fehér-vörös meg a piros-fehér-kék!
Fejükbe csapták a harcban kiviselt piros sapkát,
Indulót is fújtak hozzá, s íziben kinyomtatták:
„Lázong a hant, dől szét a pátriánk –
Leszúrt dög már, épp alig él…
Kandúrunk bősz haddal vág miránk –
Vérdandár szaglant, farkig ér!
(Vérdandár, ha szaglant, farkig ér!)
Zsarnok szél fúj tiráni pampán,
Gyűl síri macska ellenünk –
Ránktör, s mi harcban elleszünk!
Egérnép! Nincs mit várni bambán!
Fegyverre, egerek!
Forrong a Macskahon!
Harcon harson:
„Egér nem tűr!
Már győz a pocikon!
Bár bősz a hatalom!”
Megjelent a Bárka 2015/5-ös számában.