Húsvét
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.
Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –
kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.
Húsvéti dal
Lelkem csupa harang,
lelkem csupa madárka!
A csermely fényes árka
csupa csillag alant.
Lelkem csupa virág,
a lelkem székesegyház!
Dal, ének ébredez, száz
vidám gyerek kiált.
Lelkem csupa öröm,
a lelkem csupa angyal!
Teli a csűr a maggal,
a Sors jár a ködön.
A lelkem szerelem,
a lelkem csupa Isten!
Ó kösd be a szemem
s vezess te drága kincsem!
Húsvéti himnusz
Ó, szellőlengető
Igazság!
Szállj, szállj, riaszd a téli álmot,
némítsd el, ami gyenge, álnok,
akassz a fákra lágy ezüst csipkét, tűzszínű bimbót,
lengő fehér csipkét, lángolva nyíló ifju bimbót,
szirmot, mosolygva ringót,
suhanj elő,
ó, szellőlengető
Igazság!
Ó, könnytől éledő
Igazság!
Lebegj be a kunyhókba lágyan,
mint balzsamos, sugáros áram,
fess rózsaszín álmot a barna, ócska nyoszolyára,
az elhagyott, szegény, álmokra váró nyoszolyára,
hol érted sír az árva,
lebegj elő,
ó, könnytől éledő
Igazság!
Ó, újra-születő
Igazság!
Eljössz ma is és összejárod
az enyhe, álmodó világot.
Jer s fújd meg az ünnep rivalgó, büszke harsonáit,
fújjad az ünnep szent, aranyos, néma harsonáit
s minden valóra válik.
Rohanj elő,
ó, újra-születő
Igazság!
Ó, harangdörgető
Igazság!
Zúgj át az alvó, lomha földön
s légy úr felette mindörökkön.
A vérkönnyes, síró sebet fesd szépre, aranyosra,
csókold a sok sebet tüzes-fényesre, aranyosra,
tózöld lágyan susogva.
Dörögj elő,
ó, harangdörgető
Igazság!
Ó, vérben ébredő
Igazság!
Ne várakozz, ujjongva törj ki
sötétedő sírbörtönödből,
és lángoló piros betűid hogyha elfakultak,
ha a poros, kopott múlt gyászos árnyai elfakultak,
gyújtsd föl tüzét a múltnak!
Robogj elő,
ó, vérben ébredő
Igazság!
Ó, szikladörgető
Igazság!
Ujjongva, lázadozva, zajgva
verj indulót új diadalra,
repeszd a jégpáncélt s a harsogó húsvéti kedvtől,
a tavaszos, zenés, itélkező húsvéti kedvtől
a nép is összezendül.
Vágtass elő,
ó szikladörgető
Igazság!
