Kőszeg Ferenc blogja az Átlátszón
Részlet az írásból
A Heti Világgazdaság szerzőpárosa (Windisch Judit és Nagy Iván László) nyomban a beszédek elhangzása után Orbán beszédét „lezseren magabiztosnak”, Márki-Zayét „erőltetetten optimistának” látta. Szerintem Orbán gátlástalan hazugságbeszédet tartott – mondhatni, egyetlen szava nem volt igaz. Ezt még a saját hívei körében sem beszélhetne így, ha létezne Magyarországon nyilvánosság. …A szabadság ünnepén elmondott Orbán-beszéd alaphazugsága az, hogy Ukrajnában két állam áll szemben egymással, akik a konfliktusukat fegyveres erővel akarják rendezni. „Ennek a háborúnak nem lett volna szabad megtörténnie” – mondja Orbán. Valóban nem lett volna szabad – mégis megtörtént, mert egy nagyhatalom, Putyin Oroszországa rátört Ukrajna népére. Egy olyan ország miniszterelnöke kerüli el a vétkes megnevezését, amelyet történelme során kétszer szállt meg az orosz nagyhatalom, hogy eltiporja az ország frissen kivívott szabadságát. Akinek ennyire nincsen semmi köze hazája múltjához, hagyományaihoz, az nem alkalmas arra, hogy az ország miniszterelnöke legyen.
Nem alkalmas arra, hogy miniszterelnök legyen. Egyszerűen azért nem, mert folyamatosan ostobaságokat beszél. „Magyarország segít a menekülteknek, de továbbra is elutasítja a migrációt.” Orbán politikája évek óta a külföldiek elleni uszításra épül. Jönnek a letelepedési kötvények tulajdonosai – ők nem migránsok, hiszen fizettek a letelepedési engedélyért. Jönnek a beruházók Jordániából, Katarból, Isztanbulból – ők se migránsok. Jönnek a vendégmunkások, leginkább Ukrajnából – ők se migránsok, nélkülük nem készült volna el a török milliomos család luxus szállodája, a Matild Palace. …Azt is mondtad, a szomszédunkban, ahol most háború van, „magyarok százezrei” élnek. A Kárpátalja mozgásban című könyvet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. adta ki, előszavát Grezsa István miniszteri biztos írta, tehát aligha minősül holmi hazafiatlan liberális fércműnek. A könyv szerint a kárpátaljai magyarok száma 131 ezer fő, számuk azonban folyamatosan csökken, mert a frissen szerzett magyar állampolgárság lehetővé teszi a számukra, hogy elhagyják szülőföldjüket, meg azt is, hogy az unió más országában telepedjenek le. (…)
Orbán sok-sok lábjegyzetet, szómagyarázatot igénylő beszédéhez képest Márki-Zay Péter beszéde roppant egyszerű volt. Ma egyetlen arc vagyunk, mondja Márki-Zay, de attól vagyunk erősek, hogy sokfélék vagyunk. Orbán jogot formál arra, hogy ő mondja meg, ki része a nemzetnek, és ki nem az. Különféle elnyomó hatalmak sokszor kényszerítették a nemzetet a rossz oldalra. Ma azonban magunk dönthetjük el, melyik oldalra állunk. És ha a rossz oldalra állunk – teszem hozzá a magam szavait a miniszterelnök-jelölt szavaihoz –, ha április 3-án a választók többsége, akiknek a szemébe, fülébe, orrába és torkába a kormány kezében lévő „közszolgálati” média kizárólag a maga hazugságait tömi, Európa helyett Eurázsiára, demokrácia helyett a diktatúrára, az állam alapelvévé emelt korrupcióra szavaz, akkor megérdemeljük, hogy Magyarország Putyin utolsó csatlósaként álljon a világ színe előtt.Márpedig Putyin – lehet, hogy két hét, lehet, hogy csak két év múlva – de biztosan bukni fog, mi pedig itt maradunk, homlokunkon a szégyenbélyeggel, hogy ismét egy háborús bűnös kiszolgálói, koldus-alamizsnával megfizetett kiszolgálói voltunk.
Szerencsére van még egy esélyünk. Onnan kaptuk, ahonnan a legkevésbé vártuk: Orbán Viktortól. A nagyhangú minidiktátor alázatos könyörgő levéllel fordult a „brüsszeli bürokratákhoz”, hogy mégiscsak adják oda neki a pénzt, amit azért nem kapott meg, mert országa nem jogállam, országa nem illik bele a demokratikus jogállamoknak abba a közösségébe, amelyek az Európai Uniót alkotják.Kérelmét ismét hazugságözönnel támasztja alá. Azt állítja egyebek közt, hogy 450 ezer ukrajnai menekülőt fogadtunk be. Már az alapszám se igaz. A Migration Aid becslése szerint 200 ezren érkeztek Ukrajnából Magyarországra. ánékat azért nem kell pénzadományokkal kihúzni a slamasztikából, mert Orbán erőnek erejével az Európai Unió, sőt, újabban a NATO bomlasztásán dolgozik. Ha egy ország tagja az államok egy közösségének, ha anyagi támogatást vár e közösségtől, nem utasíthatja el a pénzfelhasználás ellenőrzését. És nem nevezheti e közösség vezetőit a saját hívei szórakoztatására „brüsszeli bürokratáknak”. Mert ha ezt teszi, a legkevesebb, hogy a szemébe röhögnek, ha pénzért nyüszít a lábaiknál. Mindennél súlyosabb azonban az, hogy március 15-i beszédében Orbán kijelentette, nem hagyjuk magunkat a frontvonalba tolni. Vagyis: akkor sem veszünk részt egy háborúban, ha a NATO alapszerződése értelmében ez kötelességünk volna. Nem kellene újból körbetáncolni a belügyekbe való be nem avatkozás bálványát: az Európai Uniónak, sőt, esetleg a NATO-nak is ki kellene mondania, a megbízhatatlan tagnak, a megbízhatatlan szövetségesnek nincs helye az unióban, nincs helye a védelmi közösségben. Ha április 3-án a választást Orbán és a Fidesz nyeri meg, Magyarország tagságát mindkét szervezetben felfüggesztik.Lehet persze, hogy az önérzetes választópolgárok még nagyobb arányban szavaznának Orbánékra. De ez valószínűleg csak időleges győzelem lenne. Az uniós pénzforrások, az uniós beruházások nélkül, a NATO védelme nélkül a gazdasági csődre a hagyományos nemzeti válasz a népfelkelés lenne. Persze, addigra Orbánék már a jól védett venezuelai vagy nigériai kastélyukból figyelnék a honi eseményeket, a bosszú legfeljebb néhány másodosztályú alvezért és tévé-bölcset érne utol.Persze, a tehetségesebbek közülük addigra már régen a másik oldalon állnának, és szorgosan mesélnék, hogyan szálltak szembe vitézül Orbán kormányzásával.
Forrás: Újnépszabadság