A Fudan egyetem, a közös hadgyakorlat fontos dolog, de ezek csak lépések egy nagyobb terv szolgálatában. A történetet már megírtam, de érdemes most felidézni. 1994 és 1998 között az Interparlamentáris Unió magyar-kínai tagozatának alelnöke voltam. A tagozat elnöke Hajdú János MSZP képviselő volt, aki újságíróként hosszabb időt töltött Pekingben, az ellenzéki alelnök Balsai István, a kormánypárti alelnök én voltam.
Négy év alatt egyetlen feladatunk volt: ebéden kellett vendégül látnunk a Nagy Népi Gyűlés (ez a kínai parlament neve) külügyi bizottságának elnökét a Nimród étteremben. Hajdú kimentette magát, így a bizottságot Balsaival mi ketten képviseltük. Mindketten mondtunk egy néhány mondatos pohárköszöntőt. A vendég sokkal jobban felkészült Magyarországból, mint mi Kínából. A 10.05 perces beszédében azt mondta el, megnézte Magyarország területi és népsűrűségi adatait, és a kínai népsűrűségi adatokkal összehasonlítva arra a megállapításra jutott, hogy a 93 ezer négyzetkilóméteren a tíz millió magyar mellett még elférne 40 millió kínai.
Balsai rémületében félrenyelt, azt hittem, ott fullad meg az asztalnál. De a vendég egyáltalán nem viccelt, volt kapcsolatom Magyarországon élő kínaiakkal, akik legálisan tartózkodtak itt, ennek ellenérére Boross Péter megvonta a tartózkodási engedélyüket. Tőlük tudom, hogy a kínai állam támogatta, hogy kínaiak telepedjenek le a volt szocialista országokban, nyissanak üzleteket, és árusítsanak olcsó kínai árut. Időközben a kiutasítások megszűntek, és a kormány hozzájárult, hogy kínai iskola létesüljön stb. Ez rendben is volna, ha nem állna mögötte egy világméretű terjeszkedési politika. Ezt kellene átgondolni… Magyarországon.
Forrás: Újnépszabadság