A brit királyi udvar mindig mindenre föl van készülve… II. Erzsébet idejében szó sosem érhette a (királyi) ház elejét protokolláris ügyekben.
Huszonöt éve, 1997 februárjában Ezer Weizman, Izrael hetedik elnöke látogatott Nagy-Britanniába. Legmagasabb szinten be volt tervezve egy király(nő)i bankett. A bálteremben tartott állami fogadásokon általában jó száz vendégre számítanak.
A szóban forgó bankettra meghívottak bő egyharmada viszont hagyományőrző – izraeli és brit – zsidó volt (ilyen esetekben nem lehet a kétharmadot ráerőltetni a kisebbségre…) – a Buckingham-palotának viszont nem volt kóser konyhája. Kóser étkészlete meg eszcájgja pedig különösen nem…
Egy királyi palotában mégsem lehet elvárni, hogy a meghívottak hozzák magukkal a ’felszerelést’ – ezért megkérték a bankettfelelőst (a maiordomust, Sir Simon Cooper vezérőrnagyot és a Master of the Household’s department címzetű urat), intézkedjék. Ők pedig fölvették a kapcsolatot a főrabbiság illetékesével (a kasrut-felelőssel…), aki intézkedett a szükséges (kóser) ételek szállításáról, valamint az asztalneműk kóserré tételéről. Kiválasztották a palota hatalmas raktárában a megfelelőnek talált aranyozott díszítésű muzeális étkészletet és evőeszközöket, ezeket a zsidó előírások szerint forró vízbe mártották a palota angolos hidegvérrel figyelő személyzete jelenlétében (a szemük sem rebbent, egyetlen tányér sem repedt meg), majd apró jelet ragasztottak minden egyes darabra, hogy a tálalók tudják, melyeket kell a megfelelő székhez társítani…
A főrabbiság megbízottja segített a megfelelő italok (például nem pasztőrözött, háromévesnél fiatalabb szőlőt nem tartalmazó borok) kiválasztásában is. A feladat nem volt túl nehéz: a palota pincéjében őriztek egy láda aranyérmes vörösbort, melyet egy londoni izraeli nagykövet ajándékozott a királynőnek…
A maiordomus nagy nehezen abba is beleegyezett (feladva aggódását a biztonsági előírások megsértése okán), hogy a hagyományőrző zsidó vendégek kiszolgálására ideiglenesen hagyományhű (sábesz-tartó) zsidó pincéreket vegyenek föl (csak ilyenek szolgálhatnak föl szabályszerűen kóser bort; ötöt vettek ’állományba’ a bankettra; azért kellett ’kölcsönkérni’ őket, mert a Buckingham pincérei közül senki sem ünnepelte a szombatot)… A vezérőrnagy még abba is beletörődött, hogy három zsidó felügyelő (somér) legyen jelen a helyszínen a kasrut előírásainak betartását figyelni.
Miután az asztalt megterítették, és a királynő ezt személyesen jóvá is hagyta (a szalvétáknak pontosan 17 hüvelykre kellett lenniük egymástól!), bevonulhattak a vendégek. Mindenki a helyére ült; egészen a rendezvény végéig, mikor is mindenki fölállt a királynő tiszteletére emelt kötelező első tószthoz (az udvari protokollfőnök a szívéhez kapott, mikor a zsidó vendégek a ’loyal toast’ előírásos szövege helyett ’lehájjim’-mal üdvözölték az uralkodót… majd a díszvendég választósztja végén is ’az életre’ ittak…)
*
A palotát a nagyközönség elsősorban kívülről ismeri – például a mindennapi őrségváltási ceremóniáról (Guard Mounting).
Belülre csak a fontosabb vendégek kerülhetnek… például a magas szintű látogatások alkalmából meghívott bankett-vendégek…
Kétperces tudósítás a bankettről: főleg a briteket mutatja a kamera, de föltűnik egy kipás férfi is, kaftán-szerű frakkban… az elnök kipa nélkül érkezett.
*
II. Erzsébet sosem látogathatott el a Szentföldre, bár mindig szivélyes kapcsolatot ápolt Izraellel és a Brit Nemzetközösség zsidóságával is. (A brit törvényhozás – tekintettel az arabok érzékenységére – megtiltotta a királyi család tagjainak, hogy Izraelbe látogassanak. Nem hivatalosan Erzsébet férje, Fülöp és unokája, Vilmos járt Jeruzsálemben – Fülöp anyja, Alíz hercegnő az Olajfák hegyén, a jeruzsálemi Mária Magdolna templomban van eltemetve).
