Igaz, hogy a tudományos közösségekben már évtizedek óta fontos célként fogalmazódik meg az emberek eljuttatása a Marsra, és ott állandó bázis létesítése, ennek ellenére még rengeteg megoldandó feladat tornyosul a kutatók előtt. Az egyik ilyen kihívás az, hogy miként maradhatnak életben az űrhajósok a vörös bolygó barátságtalan életkörülményei között, és hogyan viselik a hónapokig vagy akár évekig tartó összezártságot.
FORRÁS: NASA
Amikor az első emberek elérik a vörös bolygót, már készen kell állniuk a legfontosabb teendők elvégzésére: tudniuk kell, hogyan javítsák és tartsák karban berendezéseiket, hogyan termeljék meg élelmiszereiket, hogyan maradjanak egészségesek. Meg kell tanulniuk, hogyan működhetnek együtt konfliktusok nélkül, és hogyan kapcsolódhatnak ki munka után. Jelenleg több ország űrügynöksége dolgozik azon, hogy a Földön hozzon létre a marsihoz hasonló körülményeket, és itt szerezzen tapasztalatokat arról, az emberek hogyan teljesítenek ilyen környezetben. A NASA CHAPEA programja például nemrégiben ért véget. A résztvevők több mint egyévnyi bezártság után elhagyhatták támaszpontjukat.
A NASA Crew Health and Performance Exploration Analog (CHAPEA) programja három küldetésből áll, ezek közül az első ért véget július 6-án. A következő pedig 2025-ben indul. A program résztvevői, két férfi és két női „asztronauta” egy 3D nyomtatással készült, 160 négyzetméteres épületben töltötték a napjaikat. A Mars Dune Alpha névre keresztelt objektum minden olyan kelléket tartalmazott, amelyre szükség lehet a túléléshez, például növénytermesztésre szolgáló helyiségeket és orvosi szobát. De voltak olyan részei is, amelyek a személyzet fizikális és mentális jólétét szolgálták. Ilyen volt például a fitneszterem vagy a közösségi tér és a két fürdőszoba.
A CHAPEA Mission 1 célja a NASA közleménye szerint az volt, hogy segítsen a tudósoknak, mérnököknek és küldetéstervezőknek jobban megérteni, hogyan befolyásolhatja az emberi egészséget és teljesítményt, ha a résztvevőket hosszabb időre elzárják a külső környezettől.
A bent töltött 378 napban a legénység különböző küldetéseket hajtott végre. Szimulált marsi sétán vettek részt, robotokkal végeztek különböző feladatokat, és megtermelték az élelmiszerként szolgáló növényeket. Közben a NASA munkatársai különböző stresszhelyzetekkel szembesítették őket. Például korlátozták erőforrásaikat, a kommunikációt pedig késleltették. A jeleknek ugyanis attól függően, hogy a Mars és a Föld éppen milyen távol helyezkedik el egymástól, akár 44 percre is szükségük lehet ahhoz, hogy oda-vissza megtegyék az utat az adó és a vevő között. Mint azt a csapat egyik tagja, Nathan Jones tisztiorvos és kommunikációs szakértő elmondta, még olyan egyszerű dolgokat is alaposan át kellett gondolniuk, mint hogy mikor és mit kommunikáljanak egymásnak és a földi irányítóközpontnak. A legénységnek mérlegelnie kellett, milyen megfigyeléseket osszanak meg, hogy elkerüljék a csapat túlterhelését és a Földre irányuló korlátozott sávszélesség szükségtelen használatát.
A feladatok mellett azonban a legénységnek jutott ideje a mindennapi tevékenységekre is, az elszigeteltségben is megtalálták a könnyed pillanatokat. Megülték az ünnepeket, felköszöntötték egymást a születésnapokon, de előfordult az is, hogy frizurát készítettek egymásnak.
Ross Brockwell mérnök és problémamegoldó a NASA-nak arról beszélt, műszaki gondolkodása segítette abban, hogy megértse, hogyan állnak kölcsönhatásban egymással a dolgok, megjósolja a lehetséges meghibásodási pontokat, és kialakítsa a vészhelyzeti tervezést. Ez a gondolkodásmód segített a legénységnek kreatív megoldások kidolgozásában. Mint Brockwell megjegyezte: egyik újításuk annak a konzolnak a kifejlesztése volt, amelynek segítségével biztonságosan fel tudtak szerelni a falra egy minikosárlabda-gyűrűt.
A küldetés nagyobb zökkenők nélkül zajlott le, ám az eredmények kiértékelése csak most kezdődik. Végleges következtetéseket pedig akkor fognak levonni a NASA szakemberei, amikor a második és a harmadik hasonló kísérlet is befejeződik, és több csapatot is látnak működés közben.
A NASA-nak egyébként nem ez az egyetlen olyan programja, amely a marsi körülményeket hivatott szimulálni. Hawaiin, a Mauna Loa vulkán tetején, 2500 méter magasságban található HI-SEAS (The Hawai’i Space Exploration Analog and Simulation) űrkutatási állomás a Mars és Hold felszínét utánozza. Itt egy 110 négyzetméteres lakótérben élnek a küldetés résztvevői. A HI-SEAS missziók különböző hosszúságúak, néhány héttől egy évig terjedhetnek. A résztvevők a külvilágtól elzártan élnek és dolgoznak, miközben különböző tudományos és technikai feladatokat végeznek. Mivel a környezet geológiai szempontból emlékeztet a marsi és a holdi viszonyokra, a személyzet az épületen kívüli kutatómunkát is tudja gyakorolni a bázison.
Szintén egy másik égitest viszonyainak utánzása a célja az amerikai űrügynökség NEEMO (NASA Extreme Environment Mission Operations) projektjének is. Ennek során űrhajósokból, mérnökökből és tudósokból álló csoportokat küldenek le az Aquariusba, egy tenger alatti kutatóállomásra, hogy három hétig odalent éljenek és dolgozzanak. Az állomás Florida partjaitól nem messze található, 19 méterrel a tenger felszíne alatt. A NEEMO legénység tagjai, akiket aquanautának hívnak, ott hasonló kihívásokkal szembesülnek, mintha egy távoli aszteroidán, bolygón vagy holdon lennének. A küldetések során képesek szimulálni az űrhajó körülményeit, és tesztelni tudják az űrséta technikáit is. A víz alatti munkának megvan az a további előnye is, hogy lehetővé teszi a NASA számára, hogy „lesúlyozza” az aquanautákat, így szimulálja a különböző gravitációs környezeteket.
Természetesen földi körülmények között nem lehet tökéletesen szimulálni a világűr és egy másik bolygó felszínének viszonyait. Az anyabolygótól elvágott emberek jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve, és jóval nagyobb stresszt élnek meg, mint azok a társaik, akik tudják, hogy katasztrófahelyzetben számíthatnak a külső kollégáik segítségére. Ennek ellenére egyre több hasonló földi küldetést terveznek a különböző országok űrügynökségei, mert csak az ezekben szerzett tapasztalatok ismeretében lehet csökkenteni a jövőbeni éles küldetések kockázatait.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 29. számának (2024. július 19 – 25.) nyomtatott változata.
