Nem véletlen, hogy ritkán teszek magamtól a politikai jövőre vonatkozó kitételeket, viszonylag nagy hibaszázalékkal teszem, utólag pedig ki is szeret magyarázkodni, na ugye. Nem mintha ez, mármint a hibák elismerése széles körben gyakorolt erény lenne a magyar nyilvánosságban. (Az egyik legsúlyosabb tévedésem az volt, hogy a kormánynak végül mégis sikerült a CEU-t elüldöznie az országból, az utolsó pillanatig biztos voltam benne, hogy nem így lesz, igaz, ezt jórészt diplomáciai – köztük amerikai – forrásoktól hallott információimra hagyatkozva állítottam többször. Egy láda söröm bánta egy fogadás miatt.)
Ezért most elismerem, hogy mindössze egy hetet éltek legutóbbi lapszámunkban megfogalmazott gondolataim arról, hogy Orbán Viktor tizenhat év után a jelek szerint rájött, hogy a Fidesz-világon túl is létezik Magyarország. Ezt akkor arra alapoztam, hogy országjárása több állomásán – például Kecskeméten – látványosan békülékeny hangnemben szólt a kampánygyűlésén megjelenő tiszásokhoz, és arról beszélt, ők is a nemzet részei, a választások után pedig együtt kell majd jobbá tenni Magyarországot. Ez tartott mindössze egy hétig. Azóta dulakodás, szervezett erődemonstráció rossz arcú, fekete ruhás nagydarab fickók által, akiket beazonosítható módon kormányzati szereplők vezényelnek. Orbán Viktor Győrben rekedt hangon már azt kiabálta, hogy a Tisza-párti ellentüntetők „ukránpártiak”, és „Ukrajnába vinnék a magyarok pénzét” – a régóta jól ismert kampánybaromságok.
Más kérdés, hogy lehet oka az idegességre: a jelek szerint az országjárás enyhén szólva nem sült el jól. Ha a Fidesz-tábor mozgósítása volt a cél, akkor azért, mert több helyszínen nem voltak elegen még a környékbeli településekről buszoztatott hívekkel együtt sem a párt támogatói, és a Tisza Párt hasonló rendezvényeit nagyobb tömeg látogatta. Ha pedig az lett volna a cél, hogy a „nép közé vegyülő miniszterelnök” valóban megszólítson szavazókat a közvetlen kormánypárti táboron túl, akkor még látványosabb a kudarc, hiszen ezek a gyűlések ma már jobbára a dulakodás, a balhé miatt kerülnek a hírekbe: Pécelen például a rendőrség nyomoz garázdaság gyanúja miatt. Győrben pedig egy biztonsági cég kért bocsánatot utólag, azt állítva, munkatársait „megtévesztették” a Fidesz nagygyűlésének szervezői, amikor az ellentüntetők lökdösésével bízták meg őket. Nem véletlen, hogy olyan hírek is terjednek, miszerint egy fideszes belső mérés mutatta ki, hogy bár az országjárás előtt még „csak” 5 százalékkal vezetett a Tisza, de ez az olló azóta nyílni kezdett.
Mindez dokumentummal egyelőre nem igazolható, és ettől még április 12-én simán nyerhet a Fidesz, hiszen az a nap alapvetően a mozgósításról szól, ebben pedig valószínűleg megőrizte a párt az eddigi képességeit. (Ha másként nem, hát többek között úgy, ahogy azt a Tompos Ádám kollégánk közreműködésével is forgatott A szavazat ára című dokumentumfilmben látni: zsarolással, kábítószerrel, fenyegetéssel.)
A „nemzetegyesítő” miniszterelnök képétől azonban elbúcsúzhatunk, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy Orbán Viktor nem felejti és fel is jegyzi majd április 12-én a kampányfinisben történt vesszőfutásának vélt okozóit.
