Az ökológiai katasztrófát már nem, vagy csak nagyon nehezen tudjuk elhárítani az úgynevezett átbillenési pontok miatt, állítja Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, aki a politikusokat és üzletembereket sem kíméli a vele készült interjúnkban.
Óriási bajban vagyunk – állítja –, és ha nem lesz radikális változás, harminc éven belül az életfeltételek annyira beszűkülhetnek, hogy az emberiség fele rövid idő alatt elpusztul. Ám a kutató szerint nemcsak a versengés és a felhalmozás genetikai kódjai mozgathatnak minket, hiszen a kooperáció és a józan belátás készségével is rendelkezünk. Ha az utóbbiak szerint folytatnánk az életünket, talán még elkerülhetjük a teljes összeomlást.
- Ön az elismert kutatók egyike, akik igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a globális felmelegedés óriási baj felé sodorja az emberiséget. Úgy tűnik, a társadalmat még nem hatotta át kellő mélységben ez a felismerés, sőt: az, hogy „kamu az egész”, nem holmi marginális nézet, hanem oly tekintélyes közszereplők is hangoztatják, mint az Egyesült Államok előző elnöke.
Jó, de miközben Donald Trump – talán aktuálpolitikai okokból – a klímaváltozást tagadók közé állt, a Pentagon stratégiai terveket készített arra, hogyan kell a tevékenységi körükbe tartozó feladatokat a klímaváltozásra való tekintettel átszervezni. Tehát egy dolog, hogy ki mit mond, és egy másik a szakmai álláspont. A tudomány arról beszél, hogy másfél–kétfokos átlaghőmérséklet-emelkedés már katasztrófát okoz. Én meg átlagemberként azt érzem, hogy ha néhány fokkal hidegebb vagy melegebb van, az simán kibírható. A növények és az állatok viszonylag jól tűrik a hőingadozásokat, tehát nem biztos, hogy könnyű megérteni, miért lenne vége a világnak másfél fokos emelkedéstől. Természetesen a másfél fok önmagában nem sok, de ha mint átlag növekszik meg, az már óriási probléma. Az ön testének vélhetően 36,5 fok az átlaghőmérséklete, persze ez ingadozhat attól függően, hogy futott vagy nem futott, süt-e a nap vagy épp nem. De ha 37,6 a hőmérséklete folyamatosan, akkor orvoshoz fordul. Nem az a fő kérdés tehát, hogy ingadozik-e a hőmérséklet, hanem az, hogy milyen érték körül ingadozik. Ha másfél fok az emelkedés átlagban, annak már az emberiségre nézve igen kellemetlen hatása van. Hogy csak néhány gyors példát mondjak: a klímaváltozás a talaj pusztulásához vezet. A jó termőtalaj viszont az életfeltételeink közé tartozik. Az előrejelzések szerint húsz éven belül az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasága már semmit nem fog tudni exportálni, mert nem lesz akkora a termés. A klímaváltozás másik szörnyű következménye, hogy szédítően megnőtt a hidrológiai ciklus, vagyis a vízkörforgás sebessége: ugyanaz a vízmolekula többször járja meg a különböző halmazállapotokat, és ez egyaránt vezet elsivatagosodáshoz, illetve villámárvizekhez meg talajerózióhoz. Ott lesz sok a víz, ahol nem kéne, és ahol sok kéne, ott kevesebb lesz.
- Ha egyszer a tudomány régóta erről beszél, miért nem változtattunk eddig az életmódunkon?
Sajnos, nem vagyunk igazán jól felvértezve az evolúció által, hogy az esetleg évtizedek múlva bekövetkező dolgokkal komolyan foglalkozzunk. A gazdaságban is ismert az úgynevezett discounting, amit a magyar közmondás így fogalmaz meg: „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.” Ez megfigyelhető az emlősállatok úgynevezett megerősítéses tanítása során is. Bele van programozva a biológiai rendszerbe, hogy a későbbi jutalmak értékét kisebb súllyal veszi figyelembe az állat. Mivel mi is emlősállatok vagyunk, van egy ilyen genetikai örökségünk. Természetesen meg tudjuk teremteni azokat a gondolati konstrukciókat, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy nem lehet mindent diszkontálni, vagyis a jelenben elérhető javakat maximálisan kihasználni, mert akkor óriási bajban leszünk a jövőben. De hogy ezt a hozzáállást valóban a magunkévá tegyük, annak van egy ösztönös gátja, amit nem egyszerű leküzdeni. Ilyesmire nem kényelmes gondolni, ezért elhárítjuk magunktól. Pedig, ha a civilizációnk összeomlik, akkor az értékvesztés a számunkra végtelen nagy, és hiába „diszkontáljuk”. Sajnos, azt nem tudják felfogni nagyon sokan, hogy amikor élet-halál kérdésekről van szó, nincs discounting.
- De biztos, hogy élet-halál kérdésről van szó? Ebben nincs konszenzus, még a tudományos világban sem.
Dehogy nincs.
- Gelencsér András professzor tavaly nyilatkozta nekünk, hogy tizenöt–húsz évre sincs meg a jelenlegi életformánk nyersanyagfedezete, vagyis, ahogy ön mondta az imént, ez a civilizáció összeomlik. A Pannon Egyetem rektora számos éles ellenvetést kapott az állításai miatt tudományos körökből is.
Tudom, követtem a vitát. Nézze, ha mindent így folytatunk, annak nemsokára fejreállás lesz a vége, ebben a kutatók a 99,9 százaléka egyetért. Abban nincs egyetértés, hogy ez mikor következik be, és mekkora katasztrófával jár. De mondok én valamit. Ha most kinéz az Akadémia ablakain, ott a Lánchíd előttünk. Tudja, hogy amikor egy hidat manapság felépítenek vagy renoválnak, hogyan tesztelik?
Nem.
Sóderrel megrakott teherautókkal telerakják a felszínét. A hétköznapi életben ilyen soha nem fog előfordulni, de a mérnökök túlbiztosítással dolgoznak: ha a híd az egészen extrém terhelést kibírja, akkor a városi forgalom sem okoz neki gondot. Sajnos, sokan nem képesek felfogni, hogy klímaügyben is túlbiztosítással kellene dolgoznunk. Pláne, hogy nem tudhatjuk, hol és mikor szakad le a híd. Lefordítva a biológia nyelvére: az ökoszisztémáknál nem lehet precízen kiszámítani, hol a túlterhelési pont, de azt meg lehet mondani, hogy ha a fajok egyre nagyobb számban kipusztulnak, abból előbb-utóbb krach lesz. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor történik, de azt igen, hogy iszonyatos lesz.
A teljes írás:
https://24.hu/tudomany/2023/05/15/szathmary-eors-klimavaltozas-evolucio-civilizacios-osszeomlas-interju/
Névjegy
Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, kutató professzor. Az MTA rendes
tagja, az ELTE Természettudományi Kar Biológia Intézetének egyetemi tanára.
Forrás: Újnépszabadság
