Meglátni és leközölni a koalíciós tárgyalásokról szóló, négy – de legalább három és fél – magyar hangzású névvel aláírt közös közleményt pillanat műve volt, utána pedig már-már elfogott a lelkesedés, hogy lám, így kell ezt csinálni, leülnek, megegyeznek a tárgyalások menetében, levezetésének módjában, ezek után gyerekjáték kormányt, programot, parlamentet felállítani, már a tárgyalócsoportok is milyen demokratikusan álltak össze, olyan stabilitás lesz itten, hogy a skandináv államokban is megirigyelhetnék.
[Hát még ismerve a trágyalóküldöttségek névsorát a kiváló specialistákkal! Íme a speciális listák.
Kormányprogram: Ionel Danca, Cristian Busoi, Laurentiu Leoreanu; Cristian Ghinea, Claudiu Nasui, Lucian Viziteu, Stelian Ion, Dragos Pislaru, Anca Dragu; Tánczos Barna, Porcsalmi Bálint, Hegedűs Csilla, Antal Árpád, Csoma Botond.
Parlament: Alina Gorghiu, Florin Roman, Raluca Turcan, Daniel Fenechiu; Catalin Drula, Radu Mihail, Cristina Pruna, Silvia Dinica, Oana Toiu, Andrei Lupu, Stefan Palarie; Kelemen Hunor, Cseke Attila, Benedek Zakariás, Rozalia Bíró Rozália.
Kormánytisztségek: Ludovic Orban, Florin Citu, Rares Bogdan, Robert Sighiartau; Dan Barna, Dacian Ciolos; Kelemen Hunor, Cseke Attila, Benedek Zakariás, Bíró Rozália.]
Erre alig élesítettük a boldog hírt arról, hogy összeültek és ezután is mindenről értesítenek, mi ötlik karikás szemünkbe? (A Ziare.com oldalról.)
A legfőbb állami tisztségek elosztásában a PNL, az USR-Plus és az RMDSZ „semmilyen eredményre nem jutott a szombati nap első részében”. Hét óra tárgyalás után a felek (értd: harmadok) nem tudtak megegyezni, dolgavégezetlenül álltak fel az asztal mellől.
Az USR-PLUS és az RMDSZ azt kérték, a miniszterelnök és a két házvezető kérdését egyetlen csomagként tárgyalják, a liberálisok ezzel nem értettek egyet, minthogy Ludovic Orban ragaszkodik a Képviselőház elnöki tisztségéhez. Előbbiek szerint ha már a miniszterelnököt a fő kormánypárt adja, a törvényhozás két házának elnöksége őket illetné meg. Csakhogy ebben az esetben Orban egyszerű képviselő maradna, illetve legjobb esetben is a Képviselőház alelnöke… Meg hát Orban fő érve – hogy a PNL több szavazatot szerzett, mint az USR-PLUSZ és az RMDSZ együttvéve – nem éppen elhanyagolható.
Ha Dan Barna a Szenátus elnökségére pályázhatna (ami látszólag nem nagyon erős pozíció, ám névlegesen mégis az ország második emberét jelentené, és az államelnöki poszt megüresedése – mondjuk egy parlamenti döntés és egy felfüggesztési referendum nyomán – egyből érdekessé válna a helyzet…), akkor Ludovic Orban javára Kelemen Hunornak kellene lemondania a házelnökségről… Így azonban, miután mindhárman képviselők, csak egyikük lehetne házelnök. És ebben a pillanatban semmilyen jel nem utal arra, hogy Kelemen Hunor lehetne a nevető harmadik „Orbarna” mellett.
No de miért kapaszkodik Orban is, Barna is ebbe az esélybe? Nem önmagában a házelnöki pozícióért. Legalább annyira kell attól félniük, hogy magas tisztség nélkül saját pártjuk fokozná le őket a választási sikertelenségre hivatkozva – és az a „le” nagyon lent lenne.